Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

cadnál, amely részben ugyancsak Thurzó Elek birtokában volt — maga élvezte és kezelte volna, avagy — mint Mária királynéval tette — ellenőröket küldött volna ki Thurzó Elek harmincadosai mellé. Hét évvel később, 1549-ben azonban már kincstári kezelésben volt a trencséni harmincadcsoport jövedelme. Nyolc harmincadhely tartozott akkor ehhez a csoporthoz, a Vág völgye mentén északról dél felé haladva: Turdossin (Tverdossin), Zsolna, Puchó, Illava, Trencsén, Újhely (Vágújhely), Verbó és Sellye (Vágsellye). Ezek közül Sellye új harmincadhely volt, korábban még nem szerepelt. E nyolc harmincadhely együttes jövedelme 1549-ben 11 395 forint 33 dénár volt. Ugyanakkor — tehát 1549-ben — a nagyszombati, szakolcai és szempci harmincadhelyek együttes jövedelme 49 643 forint 41 dénár.

53 A trencséni csoport jövedelme tehát 22,95%-a volté 3 hely jövedelmének. 1542-ben a szempci, nagyszombati és szakolcai (hozzá számítva Szenicét, Sasvárt és Holicsot is) harmincadhelyeken át ä szorosabb értelemben vett nyugat felé irányuló egész áruforgalom 56,43%-a bonyolódott le. Ennek vámértéke 262 531,64 forint volt. E vámérték 22,95%-a, 60251,09 forint tekinthető a trencséni harmincadcsoport 1542. évi áruforgalma vámértékének. Ez az összeg a szorosabb értelemben vett nyugat felé irányuló egész áruforgalom vámértékének, 465226 forintnak kereken 13, a tágabb értelemben vett nyugati áruforgalom vámértékének pedig 10,50%-a. Később a nagyszombati csoport forgalma csökkent, a trencsénié pedig emelkedett. 1555-ben már 52,58%-a volt a nagyszombatiénak. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen a trencséni csoport vámhelyei még távolabb estek a határtól, mint a nagyszombati csoportéi, és mindkét csoport forgalmának zömét az állatkivitel jelentette. A kivitt árut pedig ott vámolták, ahol először mentek át vele valamely harmincadhelyen. 1542-ben azonban a két csoport forgalmának viszonyában a trencséni csoport aránya nem lehetett nagyobb, mint 1549-ben volt, azaz 22,95%-os, annál kevésbé, mivel e csoport legnagyobb forgalmú helye, Vágsellye 1542-ben még nem működött. Nehezebb feladat a délnyugati irányú külkereskedelem volumenjének viszonylagos megállapítása. Ez az áruforgalom a szlavóniai és a horvátországi harmincadhelyeken át bonyolódott le. E harmincadhelyek 1542-ben az alsó-ausztriai kamara igazgatása alá tartoztak. Nem tudjuk sem azt, hogy mekkora volt a jövedelmük, sem azt, hogy milyen értékű árut vittek ki és hoztak be rajtuk keresztül. 1533-i adatok csupán arról tájékoztatnak, hogy ebben az időben a szlavóniai harmincadok — így nevezték összefoglalóan a szlavón—horvát harmincadokat —jövedelme nagyon csekély volt.

54 A szlavóniai harmincadok jövedelmének a csökkenése már 1526 előtt megkezdődött. Hozzávetőleges számítások szerint a tágan vett nyugat felé irányuló magyar áruforgalomnak 1494—95-ben még kb. 33,3%-a, 1523-ban már csak kb. 15,4%-a bonyolódott le a szlavóniai harmincadhelyeken át. Oka ennek a csökkenő tendenciának a török fokozatos térfoglalása észak felé, a török veszély állandó növekedése volt. Maga után vonta a török előrenyomulása Magyarország felé, illetve később az ország belsejébe, az olasz kereskedelmi tőkének a kiszorulását Magyarországról. A Jagelló-korban e tőke szerepe még jelentékeny, de elsősorban a budai uralkodói 53 Orsz. Lvt. E 554. 1526 utáni gyűjt. Városi és kamarai iratok. Fol. Lat. 921. I. 54 L. a 26. lábjegyzetben idézett rendeletet. Hasonlóképpen szólt egy 1538. febr. 4-én kelt uralkodói rendelet. Uo. 1538. febr. 4.