Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

telén konkrétabban is megismerni, hogy mennyi volt az egyes lakhelyek kereskedőinek a száma. Az alábbi összeállítás azokról a lakhelyekről készült, amelyekben a kereskedők száma a 10-et meghaladta. Összesen 27 ilyen lakhely volt, a vámnaplókban név szerint szereplő 345 lakhelynek 7,83%-a. Az összeállítás megadja a lakhelyek nevét, országát, Magyarország esetében az országrészt, a behozatali, kiviteli és vegyes forgalmú kereskedők számát, végül a lakhely összes kereskedőjének a számát. Az összeállításban szereplő lakhelyek mind vegyes forgalmúak voltak. A 10-nél több kereskedőjű lakhelyek közül a legtöbb kereskedője Bécsnek volt: 134. Utána Pozsony következett 80 kereskedővel, és nála csak kettővel volt kevesebb kereskedője Székesfehérvárnak, ami úgy vélem, meglepőnek mondható. 50-nél több kereskedő lakott Nagyszombatban, 30-nál több Sopronban, 20-nál több Somorján, Bruckban és Szentjánosban. A 8 hely közül, ahol a kereskedők száma a 20-at meghaladta, 6 magyarországi volt, 2 ausztriai. A 8 hely 460 kereskedője közül 299 magyarországi volt, 161 ausztriai. Az ausztriai helyek száma 25%-a volt az összes helynek, kereskedőiké 35%-a az összes kereskedőnek. Ennek magyarázatát a bécsi kereskedők viszonylag nagy száma adja. A 11—20 kereskedőjű 19 hely közül 13 volt magyarországi, 6 pedig külföldi (2—2 ausztriai, morvaországi és sziléziai). A külföldi helyek aránya itt 31,58% volt, szemben az előző kategória 25%-ával. E kategóriának 280 kereskedője volt, 196 magyarországi, 84 külföldi. A külföldi kereskedők aránya (30%) rosszabb volt, mint e kategória helyeié, nemkülönben, mint az előző kategória kereskedőié. A 20-nál több kereskedőjű 6 magyarországi hely közül 3—3 tartozott az északi és a déli országrészhez. Az északi részhez tartozó 3 helynek 165 (55,18%) kereskedője volt, a 3 déli helynek csak 134 (44,82%). A 11—20 kereskedőjű 13 magyarországi hely közül 11 a déli, 2 az északi rész területén feküdt. A 20-nál több kereskedőjű 8 helyen, ami a lakhelyek 2,32%-át jelentette, lakott a kereskedők 29,99, a behozataliak 38,90, a kiviteliek 17,99, a vegyes forgalmúaknak pedig 47,46%-a. A 10-nél több kereskedőjű 27 helyen (köztük a 20-nál több kereskedőjű 8 hellyel) pedig, ami az összes lakhelynek 7,83%-át jelentette, az összes kereskedőnek közel a fele, 48,24%-a lakott, a behozataliak 61,48, a kiviteliek 30,38, a vegyes forgalmúaknak pedig 74,58%-a. A viszonylag sok kereskedőjű lakhelyeken tehát a kereskedők viszonylagos többsége vegyes forgalmat (behozatalt és kivitelt egyaránt) bonyolított le, a behozataliak viszonylagos aránya is több mint kétszerese volt a kivitelieknek. A fentiekben vizsgált 27 kereskedői lakhely mindegyikében voltak behozatali kereskedők, kiviteliek 4-ben, vegyes forgalmúak pedig 9-ben nem fordultak elő. Érdekes, hogy a déli Magyarország területén fekvő Székesfehérvár, Győr, Gyöngyös és Pápa voltak azok a helyek, amelyekben egyetlen kiviteli kereskedő sem lakott, vegyes forgalmú is csupán 1—1. Debrecenben és Pesten is csak 1—1 kiviteli kereskedő akadt, vegyes forgalmú pedig 1, illetve 3. A kiviteli kereskedők 7 helyen voltak többségben, a magyarországi Szentjánosban, Szolnokon, Sellyén, Gáloson, Kürtben és Pomogyon, továbbá az ausztriai Bruckban. 20* 307