Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

kamara hatáskörén, mind pedig a magyar állam önállóságán. A pozsonyi magyar kamara igazgatása alatt csak a Dunától északra szervezett királyi harmincadokat hagyta meg. Rövidesen ugyanis itt is sor került királyi harmincadok szervezésére. A pontos dátumokat egyelőre nem tudjuk meghatározni, de terminus post quem-ek megállapíthatók. Lerchenfelder György pozsonyi királyi harmincados utasítása 1536. nov. 8-án kelt, azóta tehát bizonyosan volt Pozsonyban, valamint a hozzá tartozó Stomfán és Gajáron királyi harmincadhivatal.

46 Nagyszombaton és a hozzá tartozó Szakolcán, Szenicén, Sasváron és Szempcen 1534-ben még nem voltak királyi harmincadok, hanem az uralkodó Thurzó Eleknek a harmincadosait bízta meg azzal, hogy a kivitt áruk után a fél — vagy egész harmincadot a kincstár részére is beszedjék. A kincstár csak ellenőröket rendelt a zálogtulajdonos tisztviselői mellé.

47 Ez a megoldás azonban — úgy látszik — nem vált be. 1537. június 21-én a magyar kamara Francisci Tamás nagyszombati és Szentábrahámi Péter deák szempci harmincadosok számára adott hivatali utasítást.

48 Ettől kezdve tehát bizonyosan, de lehet, hogy már korábban is, Nagyszombaton és leányhelyein, valamint az önállósult Szempcen is voltak királyi harmincadosok, akik a kiviteli áruk után a királynak fenntartott, általában félösszegű, harmincadot szedték. Annak semmi nyoma, hogy a trencséni harmincadcsoportnál, amely ugyancsak Thurzó kezén volt, 1545 előtt a királyi harmincadigazítást visszaállították volna. Erre itt csak az 1545-i uralkodói intézkedések révén került sor. Az 1545-i királyi rendeletek a pozsonyi és a nagyszombati, valamint szempci csoportokat is érintették, az uralkodó a zálogbirtokosok hányadát a kiviteli vámból tovább csökkentette. Ezek az intézkedések azonban természetesen már nem lehettek befolyással az 1542-i harmincadnaplókra, így ismertetésükre ez alkalommal nem is térünk ki. Összefoglalva a harmincadigazgatás 1526 utáni történetének vizsgálatából adódó eredményeket, a harmincadok 1542 körüli helyzetéről a következőket állapíthatjuk meg: 1. A délvidéki (Nándorfehérvár, Temesvár) harmincadcsoportok megszűntek. 2. Az erdélyi huszadok János Zsigmond kezén voltak. 3. A kassai harmincadcsoport zálogban, illetve János Zsigmond kezén volt. 4. A trencséni harmincadcsoport zálogban Thurzó Elek kezén volt. 5. A nagyszombati harmincadcsoport és a szempci harmincad zálogban Thurzó Elek kezén volt, de ezeken a helyeken királyi harmincadok is voltak, a magyar kamara igazgatása alatt, amelyek általában a kiviteli vám felét szedték. jelen lehessen valaki. Orsz. Lvt. E 15. Kincst. lvt. M. kam. Exp. cam 1538. Sine dato mensis. No 1. — 1544-ben az óvári harmincadosok és az alsó-ausztriai kamara tanácsosai javasolták az uralkodónak, hogy Óvárotl a harmincadot szállítsa le, mert akkor több kereskedő jár majd azon az útvonalon. Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1544. máj. 25. 46 Az utasítás egykorú hivatalos másolatát 1. uo. Ben. res. II. k. 14. 47 Az 1534-i utasítást 1. Orsz. Lvt. E 136. Kincst. lvt. M. kam. Libri instr. IX. 423. Ebből az utasításból tudjuk, hogy a király csak a kivitt áruk fél-, illetve — az alsóbb országrészek felől érkező áruk esetében — egész harmincadat szedette a kincstár számára. Ezt tanúsítják azután a fennmaradt harmincadnaplók is, mégpedig nemcsak a nagyszombati, hanem az egyéb harmincadoknál is. 48 Egykorú hivatalos másolatát l. uo. II. k. 17—18.