Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

került sor. Először a dunántúli harmincadhelyeken kezdték meg a vámszedést a királyi harmincadosok, 1531-ben. Az uralkodó 1531. június 5-én körrendeletben értesítette a megyéket és a királyi városokat, hogy Óvárott és más alkalmas helyeken harmincadot fog szedetni az országból kimenő áruk után.

42 Közölte a rendelet azt is, hogy Reichersdorfer Györgyöt és Kotzer Károlyt bízta meg a harmincad szedésével. Máshonnan tudjuk, hogy melléjük Szombathelyi Vitális deákot rendelte ellenőrnek az uralkodó.

43 Vitális deák utóda rövidesen Kochein Farkas lett az óvári ellenőri tisztségben, akinek 1532. május 29-én a magyar kamara adott hivatali utasítást.

44 Kochein utasítása egyebek között meghagyja az ellenőrnek, hogy Óváron és a leányharmincadoknál írnokokat tartson, arról azonban, hogy melyek ezek a fíókhivatalok, semmit sem mond. Az óvári harmincad, tudjuk, Mária királyné kezén volt, azon is maradt a királyi harmincad megszervezése után is. Óvárott ettől kezdve két harmincad működött, a királynéi és a királyi. A király ugyanis — ezt közvetve következtethetjük más adatokból — amikor 1531-ben a kincstári vámszedést elrendelte, nem vette vissza az elzálogosított harmincadokat, hanem csak bizonyos mértékben korlátozta a zálogtulajdonosok vámszedési jogát. A behozatali vámot teljes egészében nekik hagyta. A kiviteli vámnak is csak a felét vette vissza tőlük, illetve csak azoknál az áruknál az egészet, amelyeket a kereskedők az ún. alsóbb országrészekből, azaz a Székesfehérvár—Esztergom vonaltól keletre és délre eső területekről szállítottak nyugat felé. Ami pedig az óvári királyi harmincad leányhivatalait illeti, ezek a pozsonyi királynéi harmincadnak azok a fiókhelyei voltak, amelyek a Dunától délre feküdtek, tehát: Oroszvár, Járfalu, Zurány, Nezsider és Sopron a maga 3—4 fiókjával. Ezt abból következtetjük, hogy amikor Pozsonyban is sor került a királyné harmincadja mellett királyi harmincad szervezésére, ez utóbbinak csak két leányhivatala lett, mindkettő a Dunától északra: Stomfa és Gajár. Feltehető, hogy a Dunántúlnak azok a harmincadhelyei, amelyek nem voltak elzálogosítva, amikor működtek, ugyancsak az óvári csoport keretébe tartoztak. Ilyen lehetett — mint említettük — elsősorban Székesfehérvár, azután Győr, valamint még a török 1541-i előnyomulását megelőzően Buda, Pest, Kevi és Vác. Valószínű, hogy Bornemissza Pál, akit az 1540-es évek elején mint harmincadpraefectust ismertünk meg, Reichersdorfernek és Kotzernak volt az utóda. Minderről egyelőre keveset tudunk, mégpedig azért — ezt viszont határozottan tudjuk —, mert I. Ferdinánd, amikor 1531-ben Óvárott és az Óvárhoz kapcsolódó — fent felsorolt — egyéb dunántúli helyeken a királyi harmincadhivatalokat felállította, azokat nem a magyar kamara, hanem — a szlavóniai harmincadokhoz hasonlóan — az alsóausztriai kamara igazgatása alá rendelte,

45 újabb sérelmet ejtve ezáltal mind a magyar 42 A Vas vármegyéhez és Sopron városhoz intézett királyi rendeleteket 1. Orsz. Lvt. Újk. gyűjt. Törzsanyag. 1531. jún. 5. 43 A magyar kamarának Reichersdorferhez, Kotzerhez és Vitális deákhoz intézett, 1531. febr. 4-én kelt levele egykorú hivatalos másolatban. Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1538. máj. 7. 44 Az utasítás egykorú hivatalos másolatát 1. uo. Ben. res. II. k. 6—7. 45 Ezt bizonyítja pl. az a tény, hogy az óvári harmincadellenőr nem volt hajlandó a magyar kamarának elszámolni, s amikor a m. kamara ezt mint sérelmet jelentette az uralkodónak, az csak annyit volt hajlandó megengedni, hogy az alsó-ausztriai kamaránál történő elszámoláskor a magyar kamara részéről is