Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

vámmá. A harmincadot a királyi felségjog (ius regium, ius regale) alapján az uralkodó szedette, a külkereskedelmi vám ún. regálejövedelem volt. A harmincadot a kereskedők a kereskedelmi utak mentén — részint a határon, részint az ország belsejében — kijelölt harmincadhelyeken, a harmincadhivatalokban fizették. A pesti harmincadhivatal — rövidebben kifejezve: harmincad — emlékét őrzi nevében a Belváros egyik utcája. Gyakran előfordult, hogy az uralkodók a harmincadjövedelmet vagy annak egy részét, egyes harmincadhivatalok bevételét bérbe adták vagy pedig elzálogosították, kincstári kezelésből magánosoknak engedték át. Ilyenkor a harmincados nem a kincstárnak, hanem a bérlőnek vagy a zálogtartónak a tisztviselője volt, számadással neki tartozott, a harmincadnaplót hozzá nyújtotta be. A harmincadnaplókat ezek szerint két helyen kereshetjük: elsősorban a kincstári levéltárban, másodszor azoknak a magánosoknak a levéltáraiban, akik vagy amelyek — pl. egy személy vagy egy város — a harmincadot bérelték vagy pedig zálogban tartották. Mindkét helyen nagyon ritka, szinte fehér hollónak számít külkereskedelmünk történetének ez a páratlan becsű forrása. A harmincados elszámolása után meghatározott idő elteltével a napló jogi jelentőségét elvesztette, nem tartották érdemesnek arra, hogy megőrizzék. Pozsony város pl. 1440 és 1459 között 20 éven keresztül megszakítás nélkül bírta zálogban, illetve bérelte a pozsonyi, budai és oroszvári harmincadokat azok fiókhivatalaival együtt, a századok viharait viszonylag sértetlenül átvészelt városi levéltárban e 20 évből mégis csupán egyetlen harmincadnapló maradt fenn, az 1457—58. évi pozsonyi harmincadkönyv, amelynek alapján írta Kováts Ferenc 1902-ben a maga nemében nálunk ma is egyedülálló, fentebb már idézett történeti statisztikai monográfiáját. A kincstári levéltárban sem kedvezőbb a helyzet. Az 1526 előtti királyi levéltár nem maradt fenn. A Habsburgok magyar kamarájának iratai között a kamara igazgatása alá tartozott harmincadhivatalok Mohács utáni naplóit évszázadokon át megőrizték. Mária Terézia uralkodásának vége felé — amint azt Tagányi Károly megállapította

12 — 137 harmincadhivatal naplói két szobát töltöttek meg. A két szobára azonban szükség volt más célra, s a harmincadnaplókat 1749-ig terjedőleg akkor kiselejtezték. Erre a sorsra jutottak utóbb a későbbi évek harmincadnaplói is. Habent sua fata libelli! Egy-két harmincadnaplóval szemben azonban kegyelmes volt az iratok sajátos végzete. Amikor az 1930-as években a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárával a Magyar Országos Levéltárba került ún. városi és kamarai iratokat — más céllal — darabról darabra átnéztem, azok között egy 448 oldalas, viszonylag ép állapotú, latin nyelvű kötetet találtam, amelynek hosszú címe e szavakkal kezdődött: Registrum tricesime proventus.

13 Harmincadnapló volt 1542-ből, a következő 9 harmincadhely egybefogott naplója: Pozsony, Sopron, Nezsider (Neusiedl), Zurány (Zurndorf), Járfalu (Jarendorf), Oroszvár, Stomfa, Gajár (Gaiern) és Óvár. Pontosabban 13 harmincadhivatal naplója van a kötetben, mert — nem külön ,2 Régi áruforgalmi kimutatásainkhoz. Magyar Gazdaságtört. Szemle, 1894. 369—371. 11 Orsz. Lvt. ( = Magyar Országos Levéltár) E 554. 1526 utáni gyűjt. Városi és kamarai iratok. Fol. Lat. 907. 2 Magyarország nyugati külkereskedelme 17