Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
A külkereskedelem történetének forrásai közül azok a legértékesebbek, amelyek minél nagyobb terület, minél hosszabb időn át tartó áruforgalmáról a fentiekben felsorolt kérdések közül minél többre vonatkozó adatokat minél részletesebb bontásban tartalmaznak. A külkereskedelem története forrásainak értékelésénél nem lényegtelen az a szempont, hogy a kérdéses forrásanyag az áruforgalomnak milyen hányadát tükrözi, teljes egészét-e, avagy csak bizonyos részét. A vámigazgatással kapcsolatos iratok esetében ez a kérdés úgy merül fel, hogy a külföldre kivitt és onnan behozott áruk közül mi és mennyi volt az, amely után — akár legálisan, akár illegálisan — nem fizettek vámot. E kérdésre válaszolni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Kétségtelen, hogy mindig voltak és vannak vámmentesen szállított áruk, amilyen pl. hosszabb időn keresztül a réz volt. A csempészést sem lehetett és lehet teljesen megakadályozni sohasem. Mindez azonban — véleményem szerint — nem indokolja, hogy a vámigazgatással kapcsolatos iratanyag (a vámnaplók, a számadások, a kimutatások) történeti forrásértékét lekicsinyeljük, és a külkereskedelem forgalmát megmérhetetlennek, és ebből következőleg összehasonlíthatatlannak tartsuk. 10 AZ 1542. ÉVI HARMINCADNAPLÓK FENNMARADÁSA Mint említettem, munkám forrásai harmincadnaplók, mégpedig a királyi Magyarország területén működött 19 harmincadhivatalnak 1542-ből fennmaradt naplói. A 19 harmincadhivatalból csak 15-nek a naplói maradtak fenn. Sopron 4 leányhivatalának a naplói hiányzanak, a soproni vámnapló a leányhivatalok által beszolgáltatott jövedelemnek csak az összegét tünteti fel, azt sem mondja meg róla, hogy mennyi származott a behozatalból és mennyi a kivitelből. Hivatal tehát 19 volt, de csak 15 napló ismeretes. A következőkben ezeknek a naplóknak az eredetét törekszem tisztázni, hogy tartalmuk érthető és feldolgozható legyen. A naplók eredetének tisztázása részben tartalmuk, részben a kor harmincadigazgatását megvilágító más források alapján volt lehetséges. A harmincadnaplót a harmincadot szedő harmincados és — amennyiben volt ilyen — a melléje rendelt ellenőr külön-külön vezette a kereskedők által fizetett harmincadról, s e naplók — valamint egyéb igazoló iratok — alapján számoltak el annak, akinek tisztviselői voltak, aki a harmincad jövedelmét élvezte. A harmincad, amint azt Domanovszky Sándor tisztázta, 11 valószínűleg a XII. század végén vagy a XIII. század elején keletkezett, az Árpádok idején még nem külkereskedelmi vám volt, mint ebben az időben a nyolcvanad, hanem a királyi vagy királynéi városok eladományozott vásárjövedelméből a királynak vagy a királynénak fenntartott hányad. Vásárpénzből, azaz belkereskedelmi illetékből a XIV. században fokozatos fejlődés folyamán alakult át külkereskedelmi, azaz behozatali és kiviteli 10 Erre hajlik pl. Stefan Kazimir: K. pramennej hodnote colnych registrov (A vámnaplók forrásértékéhez.) c. cikkében. Sfovenská Archivistika. 1972. VII. 1. 276—291. 11 A harmincadvám eredete. Akadémiai értekezések a történelmi tudományok köréből. XXIV. k. Bp. 1918.
