Mikrofilmezés a levéltárban

rolap- és mikrokártya-olvasó nem csak kisméretű, hanem ha mikrolapon vagy mikrokártyán a kép nem az olvasási irányban TTan elhelyezve, csak ugy olvasható, ha a lapot vagy a kártyát kiveszik a gépből, derékszögben elforditják és ismét visszahelyezik. Ha egy lapon vagy kártyán több ilyen kép van, nehéz az olvasónak a zavart elkerülnie. A mikrofilm sokkal alkalmasabb arra, hogy dokumentumok kiterjedt sorozatát másolja. Egy 100 láb /30,48 m/ hoszszu^mikrofilm-tekercs sokszorosan több felvételt foglalhat magába, mint egy lap vagy egy kártya. A mikrofilm-formátum tehát sokkal jobban alkalmazható nagy egységek esetében. Következésképpen kevesebb munkát igényel tartalmuk cimleirása. f Természetesen tan olyan anyag is a levéltárakban, amely alkalmas arra, hogy mikrolapon vagy mikrokártyán _' rfprodukáljak. Ilyenek a periodikák és a brosúrák. A Public Archives of Canada ajánlja, hogy a mikrolap alkalmazható brosúrák reprodukálásánál és terjesztésénél, valamint olyan brosúra"méretű levéltári publikációik reprodukálásánál, amelyek már kifogytak. Acetátburkolatok, nyilásos kártyák, mikrolapok és mikrokártyák alkalmazásának induló termelési költségei anynyival magasabbak a mikrofilmnél, hogy egyedül gazdasági alapon nehéz lenne indokolni levéltári anyag esetében való használatukat. A levéltárák a mikroformák közül a levéltári anyag reprodukálásánál majdnem kivétel nélkül a mikrofilm-tekercsek használatára szorítkoznak. Ajánlatos, hogy ez a gyakorlat folytatódjék. Az előbbiek miatt a jelen kézikönyv is csak a mikrofilm tekercs használatára szorítkozik. 11^ A mikrof ilm has_ználat_a Hóta az első mikrofilm-kamera 1928-ban megjelent, a mikrofilm egyre sokoldalúbb lett. A levéltárak legáltalánosabban az alábbiak szerint használják: l

e Référence /l<e microfilmage à but scientifique Rendélésre.7 A céT: ellátni a .kutatót a dokumentum tökéletes másolatával olcsóbb áron, mint az Írásos vagy gépirásos, vagy a fotosztatikus másolás. A legegyszerűbb formában a referen-