Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948

1946 nyarán a közigazgatási kérdésekkel való foglalkozást, a szociáldemokraták az 1945. évi kongresszuson hoztak létre bizottságot e kérdés tanulmányozására, majd a reformjavaslat összefoglalására. A Jogi Reform Bizottság 1946 februárjában tárgyalt első ízben a reformtervezetről. Mivel a kérdés ekkor aktuálisnak látszott, a tárgyban a bizottság hetente tartott ülést. A közigazgatási jogszabályalkotás alapelveinek tisztázása után a közigazgatási szervezeti kérdések tárgyalására került sor. Az a vélemény kristályosuk, hogy ?i egységes állami szervezet elvét kell megvalósítani, és ezzel elvetették a hatalom megosztásának polgári koncepcióját. Hamarosan a bizottságban felülkerekedett az önkormányzati igazgatás fenntartását hangoztatok csoportja, és ezután a tárgyalásokat az önkormányzat kiépítése, tökéletesítése, általában az autonómia erősítésének jegyében folytatták. A Jogi Reform Bizottság koncepciója a polgári közigazgatás szervezeti kereteinek fenntartását vallotta, s elfogadta mindazon főbb polgári jogszabály érvényét, amelyek az önkormányzati igazgatásra vonatkoztak. Vita a szervezeti keretek kiépítésében mégis kialakult. A tagság ugyan egyetértett azzal, hogy a község mint az önkormányzat legkisebb közigazgatási egysége megmaradjon, de a községeknél magasabb szervezetek kiépítése már nem talált egyhangú véleményre a bizottságban. A községeket a tervezet egy területi önkormányzati szerv alá kívánta helyezni. Ez a területi önkormányzat a vármegyénél jóval kisebb lett volna, de semmiképpen sem egyezett a járásokkal. Ez utóbbitól az különböztette meg, hogy területileg jóval nagyobb, másrészt egy város vagy nagyobb község gazdasági, társadalmi vonzáskörzetét ölelte fel. A járástól az a lényeges szempont is megkülönböztette, hogy autonómiával rendelkezett. A területi önkormányzati szerv felett azonban az állami kerületi hatóságok álltak. A Jogi Reform Bizottság a területi igazgatást e három fokozatú rendszerbe kívánta besorolni, amelyben az első kettő önkormányzati formában működik. Az önkormányzati területi szerveket azonban csekély létszámban kívánta megalkotni, ezzel is biztosítva a hatalmon levő párt közigazgatási befolyását, politikai érvényesülését a közigazgatási egységekben. E testületek a rájuk bízott önkormányzati igazgatás feladatait az általuk választott egyedi szervek útján valósítják meg. Részletes tervek kidolgozására került sor a tisztviselők alkalmazása, kiképzése és képesítése kapcsán is. A majdnem egy esztendei tanácskozás után a Jogi Reform Bizottság által kidolgozott közigazgatási reformterv ügye elakadt. 1946 végén világossá lett, hogy a kérdésben nem tudnak tovább lépni, mivel a politikai háttér nem nyújthatott számukra kellő segítséget. Azt is le kell szögezni, hogy magának a kormánynak sem volt kristályosult elképzelése a közigazgatási reformról, így a Jogi Reform Bizottságot kellő információval ellátni a Miniszterelnökség nem tudta. így történhetett meg, hogy a bizottsági üléseken — különösen az utolsó hónapokban lezajlottakon — csupán teoretizálásra volt lehetőség. 1946 decemberében a bizottság a miniszterelnökhöz írt felterjesztésében a reform kérdését kívánta a holtpontról kiemelni. Arra akarta rávenni a kormányfőt, hogy szervezze meg a Közigazgatási Tanácsot. E testületnek lett volna a feladata, hogy a közigazgatási reformot kidolgozza. E testület a Miniszterelnökség mellett működött volna, és mindenfajta közigazgatási kérdésben véleményére a kormányfő támaszkodik. A Közigazgatási Tanácsot kompetens egyénekből kell összeállítani. Mértékadó embereit a közigazgatásban jártas tisztviselők, továbbá