Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
a minisztériumok törvény-előkészítő osztályainak vezetői, az elméletben és gyakorlatbanjártas egyének alkossák. Vegyen részt a testület munkájában a koalíciós pártok egyegy delegátusa is — hangzott a felirat javaslata. Végül még azzal is foglalkozott a felirat, hogy a Közigazgatási Tanács tevékenységét egy a Miniszterelnökségen felállítandó hivatal fogja össze. A Jogi Reform Bizottság javaslatára azonban Nagy Ferenc miniszterelnök nem reagált. A bizottság tevékenysége a közigazgatási reform kérdésében megrekedt, és több tárgyalást a témáról nem tartott. Ugyanakkor szükséges lett volna a működő közigazgatás által felvetett napi problémákra is válaszolnia. Például a szakmimsztériumok az állami igazgatási szervek bővítését, újak létesítését tovább nem halogathatták. A felvetődő közigazgatási kérdések közül tisztáznia kellett volna, mely feladatok tartoznak a szakigazgatásra, melyek azok, amiket az önkormányzatok is meg tudtak volna oldani. Ugyanakkor hatásköri villongások keletkeztek az építési- és közmunkaügyi miniszter és több szakminiszter között a vonatkozó törvények végrehajtási rendeletének tervezetében, de jelentkezett már a földművelési és közellátásügyi igazgatásban is az egymást keresztező tendencia. 1946 végén a gazdaság fejlődésének tendenciái a tervgazdaság irányát jelezték. Ehhez is hatékony, rugalmas közigazgatásra lett volna szükség. A Jogi Reform Bizottság tevékenységének kudarca nem tagjainak tájékozatlanságán, hanem az információ hiányán múlott. A közigazgatás kérdésében meglévő elvi tisztázatlanság ekkoriban nem az egyedüli jelenség volt a politikai életben. 154 3. A Belügyminisztérium koordinációs tevékenysége a közigazgatási reform kérdéseiben 1945. november 15-én a Belügyminisztérium kommunista irányítás alá került. A tárcát Nagy Imre kapta meg, majd helyébe 1946. március 20-án Rajk László került. A belügyminiszter, különösen Rajk, működése idején (1948. augusztus 5-ig) a közigazgatási reform kérdését állandóan napirenden tartotta, azt koordinálni igyekezett, és a reménytelennek látszó helyzetekben sem adta fel a megoldás útjának keresését. Igen hamar bizonyosságot szerzett a belügyminiszter arról is, hogy a koalíciós pártok érdekeinek egyeztetése a közigazgatási reform kérdésében lehetetlen, mivel a pártok a hatalmi küz- delem részének tekintik azt. A reform ügyében első ízben a Belügyminisztériumban 1947. április 24-én volt koordináló értekezlet. A koalíciós pártok a minisztériumi értekezletre két-két szakembert küldtek ki: a Kisgazdapártot Z. Nagy Ferenc, Andrássy Dániel; a Kommunista Pártot Beér János, Deszkás János; a Parasztpártot Szentgyörgyi István, Tóth Endre, a Szociáldemokrata Pártot Reisinger Ferenc és Bartúcz János képviselték. A kiküldöttekből a minisztérium létrehozta a közigazgatási reformot előkészítő bizottságot. A bizottság azon154 Beéri: i. m. 112—115. old.
