Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

előirányzott összegeket hármas szorzószám alkalmazásával forint értékben kell átszámítani.

144 A pénzügyminiszterrel egyetértésben a belügyminiszter a községek 1946—1947. évi költségvetésének helyszíni vizsgálatát rendelte el 1946. év végén. E munkák végrehajtására négy tagból álló küldöttség jelent meg a falvakban.

145 1946. december 6-án értesíti a belügyminiszter a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy ezután a forgalmi adót is be kell vonni a közadók behajtásának fokozottabb ellenőrzésébe. A forgalmi adóhivatal ugyanis a községi elöljáróságoknak megküldte a hátralékosok nevét, az adótartozás összegével együtt. A községi elöljáróság, a megyei város polgármesteri hivatala pedig a közadók behajtásával együtt ezután a forgalmi adókra is figyelemmel volt.

146 A községeknek a borfogyasztói adó egyharmad részét, a marhalevél kiállítási különdíjból beszedett összegnek pedig felét kellett a KSA csekkszámlára befizetni.

147 A megyék főtisztviselői 1946. augusztus l-jétől havi útiátalányt kaptak, amelyet a háztartási alapból fizettek. A megyéket lakosságszámuk szerint négy csoportra osztották, és eszerint állapították meg az alispán útiátalányát. A többi átalányt élvező tisztviselő ugyanis az alispán átalánya arányában kapott bizonyos összeget. Az első csoportba azokat a megyéket osztották be, amelyek lélekszáma a 200 ezer főt nem haladta meg. Ide tartozott Abaúj, Bács-Bodrog, Bihar, Csanád, Csongrád, GyőrMoson, Hajdú, Sopron, Szatmár-Bereg, Zemplén és Komárom-Esztergom megye. E törvényhatóságok alispánjait havi 280 forint átalány illette meg. A második csoportba a 200—300 ezer lakosú megyék tartoztak. Ezek a következők voltak: Baranya, Fejér, Nógrád-Hont, Tolna, Vas és Veszprém megyék. Itt az alispán havi 350 forint útiátalányt kapott. A harmadik csoportba a 300 ezer főnél többet számláló, Békés, Borsod-Gömör, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Szabolcs és Zala megyéket sorolták, ahol az alispán havi átalánya 420 forint volt. A negyedik csoportot Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye egyedül alkotta, ahol az alispán részére 500 forintot állapított meg a belügyminiszter. A járási főjegyzők és a megyei tiszti főorvos útiátalánya az alispánokéval megegyezett, a tisztiorvosok a járási főjegyzők átalányának 80%-át kapták.

148 Az 1937. december 31-i határokon kívül eső területekről visszatért és az ottani illetőségű, Magyarországra menekült önkormányzati alkalmazottak átköltözési illetményre nem tarthattak igényt. A belügyi kormányzat azonban fenntartotta annak lehetőségét, hogy a ténylegesen szolgálatban álló önkormányzati alkalmazottakat az őket jelenleg alkalmazó törvényhatóság vagy község háztartása terhére egyszeri segélyben részesítsék, amely az átköltöztetés összegével lehetett egyenlő.

149 144 Vő. 167.876—1946. m/2. B. M. sz. r. (L. még FML. Főispáni iratok, 1946—2501. sz.) 145 Vö. 166.738—1946. m/l. B. M. sz. r. 146 FML. Alispáni iratok, 1946—406. sz. 147 Vö. 168.415-1946. m-l. B. M. sz. r. 148 Vö. 162.033-1946. m-l. B. M. sz. r. 149 Vö. 160.620-1946. III-8. B. M. sz. r.