Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

arra, hogy az ügyiratintézés kérdésében állást foglaljon, azt felülvizsgálja. A főtisztviselőkön kívül a számonkérő szék tagja volt a megyei kisgyűlésből két választott, nem tisztviselő egyén. A számonkérő szék életre hívása 1944 után több törvényhatóságban csak két-három év elteltével történt meg. d) A megyei autonómia felfüggesztésének kérdése A törvényhatósági bizottságot, ha az jogszabállyal ellentétes magatartást tanúsított, fel lehetett oszlatni. Ezt az aktust a belügyminiszter előterjesztésére a kormány vitte végbe. A törvényhatósági bizottság feloszlatását a Magyar Közlönyben közhírré tették és a nemzetgyűlésnek bejelentették. A jogszabály lehetővé tette, hogy a feloszlatás ellen a törvényhatósági bizottság tiltakozzék, és panasszal éljen a közigazgatási bíróságnál. A bírósági panaszban a törvényhatósági bizottságnak bizonyítania kellett, hogy a feloszlatás feltételei nem forogtak fenn. A törvényhatósági bizottság feloszlatása esetén az alispán vagy a polgármester, mint a törvényhatóság első tisztviselője, a közgyűlést összehívhatta, ahol viszont más tárggyal nem foglalkozhattak, mint azzal, hogy a feloszlató kormányrendelet ellen kívánnak-e panasszal élni. A törvényhatósági bizottság működésének szünetelése idején a jogszabály megengedte, hogy az önkormányzat más testületei, így a közigazgatási bizottság, az igazoló választmány, a kisgyűlés működjék. Sőt, ilyen esetekben a kisgyűlés feladata volt, hogy a közgyűlés hatáskörébe tartozó halaszthatatlan ügyeket intézze. Ez alól kivételt képezett az új adók kivetése és a tisztviselők választása. Tehát a közgyűlési jogkört a kisgyűlés vette át. Abban az esetben viszont, ha a kisgyűlés is a közgyűléshez hasonló magatartást tanúsított, illetve a kormány akaratával szembekerült, akkor a kisgyűlést is feloszlatták. Ebben az esetben a kisgyűlés hatáskörét a belügyminiszter által kinevezett kormánybiztos vette át, aki a törvényhatóság tisztviselői felett is rendelkezett.

104 1945. október 15-i hatállyal a miniszterelnök a 9560—1945. sz. rendeletében Baranya és Tolna megyék önkormányzatát felfüggesztette. E rendelet értelmében a megyék törvényhatósági bizottsága, a szakbizottságok, a kisgyűlés, az igazoló választmány, az összeférhetetlenségi választmány, a közigazgatási bizottság működése szünetel mindaddig, amíg a megyéből a ki- és betelepítés lezajlik. (Az önkormányzati testületi szervek működésére ebben a két törvényhatóságban már nem került sor. A belügyminiszter a megyei autonómiát nem állította vissza Baranya- és Tolna megyében.) 104 Csizmadia Andor—Karcsay Sándor: Magyarország közigazgatása. A közszolgálat könyvei. Bp., 1946. 62—63. old. (Továbbiakban: Csizmadia—Karcsay: i. m.) A számonkérd szék összehívására, a testület működésének fontosságára a belügyminiszter külön felhívta a törvényhatóságok figyelmét. (Vö. 155.977— 1946.111. 8. B. M. sz. r. — FML. Főispáni íratok, 1946—1115. sz.) Elrendelte, hogy a vármegyék minden rendes közgyűlés előtt, a thj. városok pedig évente két alkalommal tartsanak számonkérő széket. E testület tanácskozásán a közigazgatás ellenőrzésének, az irányítás kérdéseinek és több konkrét ügynek kellett szerepelnie. A számonkérő szék elnöke a főispán volt, tagjai a vármegyében: az alispán, a főjegyző, a tiszti főügyész és a törvényhatósági kisgyűlés két nem tisztviselő tagja, a thj. városban pedig a polgármester, a főjegyző, a tiszti főügyész, a tanácsnokok és a törvényhatósági bizottság által évente delegált két bizottsági tag.