Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

Ez a miniszterelnöki rendelet egyben felhatalmazta a belügyminisztert, hogy bárhol az országban elrendelhesse a képviselő-testület és az igazoló-választmány működésének szüneteltetését az olyan helységekben, amelyekben lakossági ki- és betelepítés volt folyamatban. A községek önkormányzatának visszaállításáról azonban a belügyminiszter gondoskodott.

105 Az önkormányzatuktól megfosztott községekben és az említett két megyében a közigazgatás területén különleges szabályok léptek hatályba. Azokat a megyei tisztviselői állásokat, melyeket a törvényhatósági bizottság útján eddig választással töltöttek be — illetve a községi jegyzői állásokat — belügyminiszteri kinevezéssel, a többi tisztviselői, illetve kisegítői állást pedig az alispán ugyancsak kinevezéssel töltötte be. A belügyminiszter kinevezési joga azonban nem terjedt ki a megyei intézményeknél választás úján rendszeresített állásokra. Ezeket most az alispáni kinevezés hatálya alá sorolták. A községi elöljáróságot: tehát bírót, törvénybírót, esküdteket a járási főjegyző kinevezési hatáskörébe utalták. A törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben az alispán, a községi képviselő-testület által eddig intézett ügyekben a járási főjegyző volt az illetékes. Az alispán azonban nem kapott felhatalmazást arra, hogy a járási főjegyzőket áthelyezze. A közigazgatási bizottságnak és albizottságainak hatásköre a főispánhoz került, de az igazoló választmány, az összeférhetetlenségi bizottság, a községi igazoló-választmány hatáskörébe tartozó ügyeket a törvényhatósági autonómia felfüggesztése idején szüneteltették. A belügyminiszter jogot kapott arra is, hogy a két megyéből, illetve e megyéken belül a tisztviselőket áthelyezhesse. A rendelet külön hangsúlyozta, hogy az áthelyezés szempontjából a megyei főjegyzői, a járási főjegyzői, a megyei aljegyzői, a járási jegyzői (a volt szolgabírói) állások azonos minőségű állásoknak tekintendők. Az autonómiával nem rendelkező községekből a hasonló jogállású községbe az alispán a községi jegyző kivételével áthelyezheti a tisztviselőket. Ha a tisztviselők bármelyike e két megyében szolgálatra alkalmatlannak bizonyult, azokat a belügyminiszter a szolgálattól azonnali hatállyal felmenthette. E két törvényhatóságban felerősödtek a polgári demokratikus politikai tendenciák. A Kisgazdapárt egyrészt számbeli súlyát, másrészt 1945 előtti hagyományos ellenzékiségét hangoztatta, amikor a törvényhatóságot a telepítési kérdések kapcsán megkísérelte a központi kormányzattal, a Belügyminisztérium irányvonalával ütköztetni. Az ellentét a két megye és a központi kormányzat között nyilvánvalóvá vált. Ezért is került sor az autonómia felfüggesztésére Tolna és Baranya megyében. A két megyei önkormányzatban a Belügyminisztérium közvetlen irányító jogkört kapott. Az autonóm testületek és szervek működésének felfüggesztése idején azonban a helyi nemzeti bizottságok tovább végezték tevékenységüket. Ellentétben az országos tendenciával, amikor a nemzeti bizottságok szerepe már háttérbe szorult, itt, az önkormányzatuktól megfosztott helységekben, a helyi politikai és közigazgatási élet egyedüli letéteményesei ismét ők lettek, és működésük biztosította a kormányzati lépéseket Tolnaés Baranya megyében. A megyei önkormányzati testületek működésének nehézkessége ismert volt a polgári közigazgatási gyakorlatból. Az 1945 tavaszán, nyarán az újjászervezett megyei törvény105 Vö. Magyar Közlöny, 1945. okt. 18. (9560—1945. M. E. sz.)