Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

járást rendelhetett el a tiszti főorvos, a járási tisztiorvos, a városi és községi orvos, a pénzügy igazgató és a pénzügyi tisztviselők, az államépítészeti hivatal tisztviselői, a törvényhatósági és a járási-állatorvosok, a megyei és a városi számvevőségi tisztviselők, a tanítók, az óvónők ellen. A közigazgatási bizottság határozatainak a törvényhatóság területén az állami, a törvényhatósági, a községi közegek engedelmeskedni tartoztak. Ezen rendelkezés alól az igazságügyi szervek kivételt képeztek. A közigazgatási bizottság különleges alakulatai a következők voltak: a gyámügyi fellebbviteli küldöttség, a fegyelmi választmány, az adóügyi bizottság, a gazdasági albizottság, a népoktatási albizottság, az útügyi albizottság, a kisajátítási albizottság, a telepítési albizottság, a közegészségügyi albizottság. Az albizottságok elnöki tisztét is a főispán látta el. Ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság illetékes albizottsága érvényes határozatot tudjon hozni, ahhoz legalább két albizottsági tagnak jelen kellett lennie az ülésen. A megyei törvényhatósági bizottság választmányai A törvényhatóságban a kijelölő választmány ad hoc bizottságként szerepelt. Ennek feladata volt, hogy azokra a tisztviselői állásokra, melyeknek betöltése a közgyűlés hatáskörébe tartozott, kijelölte a pályázók közül azokat, akiket erre alkalmasnak tartott. Minden állásra három egyént jelölt, ugyanis csak a kijelölő választmány által a szavazólapra felvett egyénekre lehetett érvényesen szavazni. A választmánynak hat tagja és egy elnöke volt. A tagok közül hármat a főispán hívott be, hármat pedig a közgyűlés választott a törvényhatósági bizottsági tagok közül. Választás útján töltötték be a megyei tisztviselői állásokat: az alispáni, a megyei főjegyzői, a megyei jegyzői, az árvaszéki elnöki és ülnöki, a tiszti főügyészi, a járási főjegyzői és járási jegyzői állásokat. A levéltárnokot és a megyei kezelőszemélyzetet a főispán, a számvevőségi személyzetet az alispán előterjesztésére a belügyminiszter nevezte ki. A választásra az eddig fennálló szabályok érvényben maradtak. Az alispánt 10 évre, a többi tisztviselőt élethosszig tartó időre választották. A törvényhatósági bizottság megalakításával kapcsolatos teendőket az igazoló választmány látta el. A választmány állította össze a törvényhatósági bizottsági választásokra a névjegyzéket, elbírálta a felvett névjegyzékek ellen beadott panaszokat, őrködött a választások szabályos lefolyásán, elkészítette az összeférhetetlenség címén keletkezett felszólalásokat. Az igazoló választmány az elnökön kívül 10 tagból állott, melyet a törvényhatósági közgyűlés választott maga közül. Az igazoló választmány által összeállított összeférhetetlenségi kérdésekben az összeférhetetlenségi bizottság döntött. Ez a bizottság 30 tagú volt, melyet a közgyűlés nem tisztviselő tagjaiból a kijelölő választmány e feladat ellátására kiküldött. Tárgyalás esetén az összeférhetetlenségi bizottságból 8 főt sorsoltak ki, akiknek az egyes eseteket el kellett dönteniük. Ha az összeférhetetlenség ténye fennállott, a törvényhatósági bizottsági tagot felszólították annak megszüntetésére. Ellenkező esetben a tagság megszűnt. A törvényhatósági közgyűlések előtt a főispán elnöklete alatt a vármegye főtisztviselői számonkérő széket tartottak. Itt a megyei központi és járási közigazgatás, illetve a megyei városi közigazgatás működésének kérdéseit vizsgálták meg. Ez a szerv volt hivatott