Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

részére hosszabb szabadságidő engedélyezése is. A kisgyűlés készítette elő a törvényhatósági bizottság közgyűlésére viendő ügyeket, felülbírálta a községi szabályrendeleteket, és másodfokon határozott olyan ügyekben, amelyek az alispánnál alacsonyabb önkormányzati hatóságnál keletkeztek és fellebbezés folytán hozzákerültek. Üléseit havonta egy alkalommal tartotta, de lehetőség volt arra is, hogy rendkívüli kisgyűlést hívjanak össze. Az 1030—1945. M. E. sz. rendelet az 1944 előtti kisgyűlés hatáskörét megcsorbítva állította vissza. A rendelet minden további hatáskört, ami 1944 előtt a kisgyűléshez tartozott, most a törvényhatósági bizottsági közgyűlés napirendjéhez utalta át.

103 A megyei közigazgatási bizottság A törvényhatósági bizottság egyik első közgyűlésén létrehozta a közigazgatási bizottságot, melynek különösen nagy szerepe volt az állami és a törvényhatósági ügyek koordinálásában. Ennek a bizottságnak az 1030—1945. M. E. sz. rendelet értelmében 8 választott tagja lehetett, de kijelöltek még 8 póttagot is. A közigazgatási bizottság választott tagjai ugyanazon személyek közül kerültek ki, akik egyben a törvényhatósági kisgyűlésnek is tagjai voltak. Kiküldésük a törvényhatósági közgyűlésen történt. A bizottság elnöke a főispán volt, és a törvényhatósági tisztviselők közül tagja a bizottságnak a törvényhatóság első tisztviselője, a megyei főjegyző, az árvaszéki elnök és a tisztiügyész; az állami tisztviselők közül a pénzügy igazgató, az államépítészeti hivatalfőnök, a tanfelügyelő, a vezető ügyész, a gazdasági felügyelő, a tiszti főorvos, az államrendőrség megyei főkapitánya;felszólalási joggal vehetett részt az üléseken a törvényhatósági állatorvos és a szociális felügyelő. A közigazgatási bizottságba az állami hivatalok vezető tisztviselőit az illetékes miniszter név szerint nevezte ki. A közigazgatási bizottságnak kellett biztosítania az összhangot az önkormányzati és az állami közigazgatási szervek között. (V. ö. 1876. évi 6. tc.) Az 1929. évi 30. tc. a bizottság hatáskörét csorbította, több érdemleges intézkedési jogot megvont tőle, sőt megszüntette fellebbviteli hatáskörét is. Megmaradt viszont a fegyelmi, az adó-, az illetékügy területén a régi jogköre, valamint az általános felügyeleti, az ellenőrzési jog, a jelentés- és javaslattétel, az általános jellegű rendeletek, a törvényhatósági határozatok és szabályrendeletek végrehajtása, az általános közigazgatás összhangjának és zavartalan menetének biztosítása. Ugyancsak változatlan maradt a közigazgatási bizottság különleges alakulatainak a hatásköre is. A Belügyminisztériumnak joga volt arra, hogy a bizottság különleges alakulatait megszüntesse, de a szükséglethez mérten újakat is létrehozhatott. A bizottság üléseit havonként tartotta, határozatait szótöbbséggel hozta. Az üléseken a közigazgatási ágak főnökei részletes jelentésben számoltak be a hatáskörükbe tartozó közigazgatási ág helyzetéről. A bizottság tagjai a jelentéshez megtehették észrevételeiket; ha akadály támadt a kérdéses közigazgatási ág tevékenységében, azt közös erővel megszüntették; kiadták a rendelkezéseket a hatóságoknak, vagy ha az elintézés a bizottság hatáskörét meghaladta, akkor az ügyet az illetékes miniszterhez terjesztették fel. A közigazgatási bizottság fegyelmi el103 1030-1945. M. E. sz. r.