Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

A közgyűlési határozat szótöbbséggel született. Ha azonban név szerinti szavazást kért a bizottságból legalább 30 fő, akkor azt az elnök köteles volt elrendelni. A név szerinti szavazás kötelező volt viszont akkor, ha azt a tárgy kapcsán jogszabály elrendelte: pl. adóügyekben, vagyonszerzés és vagyonelidegenítési, haszonbérleti és kölcsönfelvételi ügyekben. Titkos volt a szavazás a törvényhatósági tisztviselők választásánál, illetve azok fegyelmi kérdéseinek tárgyalása során. Az elnöknek szavazati joga nem volt, de szavazategyenlőség esetén döntött a kérdésben, a törvényhatósági választásoknál azonban a szavazategyenlőséget az elnök nem dönthette el, a választást meg kellett ismételni. A bizottsági tag nem vehetett részt a közgyűlésnek azon ügyek tárgyalásánál és határozathozatalánál, amelyek a bizottsági tag és hozzátartozói anyagi érdekeltségével voltak összefüggésben. Az érdekeltségi viszony megállapítása estén a törvényhatóság más területi szerve tárgyalásán sem vehetett részt a kérdéses bizottsági tag, így a kisgyűlés, a közigazgatási bizottság és annak albizottságai, a kijelölő választmány, az igazoló választmány, az összeférhetetlenségi bizottság és a számonkérő szék ülésein. A törvényhatósági bizottság azon tagját, aki a tanácskozás méltósága ellen vétett, illetlen kifejezéseket használt, a koalíciós pártok bármelyikének tagjait sértő kifejezésekkel illette és kijelentéseit az elnök felhívására nem vonta vissza, az elnök megintette és rendreutasította, a tiszti főügyész pedig széksértést állapított meg. A renitenskedő bizottsági tagnak pénzbírságot kellett fizetnie, amelynek összegére a tiszti főügyész tett indítványt és azt a közgyűlés határozattá emelte. A széksértésben elmarasztalt bizottsági tag bizottsági tagsági jogait csak a bírság lefizetése után gyakorolhatta. Amennyiben ezt 8 nap alatt nem tette meg, tagsági jogát elvesztette. A törvényhatósági bizottság közgyűléseiről jegyzőkönyvet kellett vezetni. A jegyzőkönyv elkészítésének szabályait a megyei ügyviteli szabályzatban a belügyminiszter határozta meg. A közgyűlés jegyzőkönyvét hitelesítették. A gyakorlatban azt a megoldást választották, hogy a jegyzőkönyvi hitelesítést egy küldöttségre bízták. A küldöttség tagjainak a közgyűlés utáni harmadik napon aláírásukkal kellett ellátniuk a jegyzőkönyvet, amely ezzel hiteles lett. A törvényhatósági közgyűlés egyes ügyek elintézésére szakbizottságokat létesített, amelyek szervezetét szabályrendeletben állapították meg. így működött: gazdasági, művelődési, jogi, építési és pénzügyi szakbizottság. A megyei kisgyűlés A megyében fontosabb törvényhatósági szerv volt a kisgyűlés, melyet az 1929. évi 30. tc. hozott létre, és az 1030—1945. évi M. E. sz. rendelet is meghagyott. Részben választottakból, részben hivatali tisztviselőkből állott. Az 1030—1945. M. E. sz. rendelet értelmében a kisgyűlés nem tisztviselő tagjainak száma 16 lehetett, akiket a törvényhatósági bizottság választott tagjai közül. A kisgyűlés tisztviselő tagjai voltak a vármegyében: az alispán, a főjegyző, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a tiszti főorvos. A kisgyűlés új hatáskörét az 1030—1945. M. E. sz. rendelet szabályozta. Eszerint a megyei vagyonszerzés, elidegenítés, megterhelés, a költségvetésben előirányzott hitelek felhasználása, a különböző törvényhatósági alapok felhasználható jövedelmének hováfordítása ügyében határozott, de feladatához tartozott a törvényhatósági tisztviselők és alkalmazottak