Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

kesfőváros közigazgatására nem vonatkozott, azt kizárólag a thj. városok, a megyék, a járások, a megyei városok, a községek igazgatása számára alkották. Az önkormányzati testületek megalakításáról, az önkormányzati állások betöltéséről, és egyes közigazgatási szervek megalakításáról alkotott kormányrendelet kiegészítése volt a 14. sz. január 4-én megjelent rendeletnek. A kormány megismételte, hogy a testületi önkormányzatokban, így valamennyi törvényhatóságban törvényhatósági bizottságokat, a megyei városokban és a községekben képviselő-testületeket kell alakítani. A rendelet kitért a testületek számarányára, illetve megmagyarázta, hogyan kell értelmezni a 14—1945. sz. rendeletnek az idevonatkozó részét. Eszerint a képviselő-testületi tagok száma egyezik az 1944-ben funkcionált testület számával, de a törvényhatósági bizottság esetében lényeges a változtatás. A thj. városban az 1944. évi taglétszámnak az 50%-át lehetett megválasztani. Ez az intézkedés a városi testületet a demokratizálás irányába terelte. Köztudott, hogy a thj. városok törvényhatósági bizottságaiban a tagok fele volt választott, míg a tagság többi részét a legtöbb adót fizetők közül (az ún. virilisták) választották, de az érdekképviseletek, az örökös tagok, a szakszerűség címén beválasztottak, a hitfelekezetek küldöttei olyan csoportot képviseltek, amely a városi vagyonos polgárság érdekeit képviselte. A kormányrendeletnek a bizottsági taglétszám radikális csökkentésére tett intézkedése arra mutatott, hogy csak az összes választó által a bizottságba juttatottak maradjanak meg egyelőre a városi képviseletben. A megyei törvényhatóságban ugyanezen elveket alkalmazták, de a régi tagság számának csak a negyedét lehetett betölteni. A nagybirtokos, nagytőkés réteg a megyék vezető testületeiből kihullott. Az önkormányzati testületeknek továbbra is tagjai maradtak azok a tisztviselők, akik 1944-ben is tagjai voltak az egyes bizottságoknak. Az önkormányzati testületnek tagja lehetett az a 24 éven felüli polgár, aki rendezett vagyoni körülmények között élt, és bírósági eljárás alatt nem állt. Kimondta még a rendelet, hogy azokban a helységekben, melyekben a létrehozott önkormányzati testületek a kormányrendeletnek megfelelően alakultak meg, új választást nem kell tartani. A törvényhatósági bizottságok megalakulása után a nemzeti bizottságok közigazgatási hatáskörét megszűntnek tekintette a kormány. A testületek megalakulását követően a megüresedett önkormányzati tisztviselői állásokat (az alispán, a polgármester, a megyei és városi főjegyző, a jegyző, a városi tanácsnok, a főügyész, ügyész, árvaszéki elnök, árvaszéki ülnök, közgyám, pénztáros, ellenőr, városi mérnök, a községi jegyző) testületi ülés keretében választás úján lehetett betölteni. Ez a rendelet szüntette meg a főszolgabírói állást, és hatáskörét a járási főjegyzőre ruházta. A járási főjegyzőt a vármegye törvényhatósági bizottsága választotta. A thj. városokban polgármester helyettes került a városi vezetésbe. A közigazgatási tisztségek betöltését a kormány a politikai megbízhatóságtól tette függővé. A politikai igazolásokat a nemzeti bizottságok adták ki. A tisztviselőnek ahhoz a Nemzeti Bizottsághoz kellett igazolásért fordulnia, ahol a legutolsó állandó lakhelye volt. A nemzeti bizottságok az igazolással abban az esetben foglalkoztak, ha a tisztviselő politikai magatartását megfelelő okmánnyal vagy tanúval tudta igazolni. A politikai megbízhatóságról szóló igazolásokat nemcsak a régi tisztviselőknek kellett beszerezniük, hanem azoknak is, akik 1945 előtt közszolgálatban nem álltak. Választás