Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

alá nem estek azok a tisztviselői állások az önkormányzatokban, amelyeknek viselői a hadműveletek alatt helyükön maradtak. Ebben az esetben a vezető tisztviselőket az ön­kormányzati testületeknek joguk volt egyszerű határozattal is visszatartani. Ugyanez az elv érvényesülhetett a szolgálati helyükről eltávozott, de legkésőbb az önkormányzati testület határozatáig visszatért vezető állású tisztviselőkre is. Megerősítő határozat szü­lethetett a Nemzeti Bizottság, az MKP, a főispán, az alispán vagy a polgármester által ideiglenesen megbízott vagy kinevezett vezető tisztviselőkről. Tehát ezeket a tisztviselő­ket a törvényhatósági bizottság vagy a képviselő-testület állásukban megerősítette. Azokban az önkormányzatokban, melyekben a testületek a tisztviselői állásokat még az 1030. sz. kormányrendelet megjelenése előtt betöltötték, ott új választásra, de még meg­erősítésre sem volt szükség. 84 Továbbra is kinevezéssel töltötték be azokat az állásokat, melyek az 1886. évi XXII. tc. 68. §-a 2. és 5. bekezdése szerint kinevezéssel kellett betölteni. A levéltárnokot, a megyei és thj. városi kezelőszemélyzetet a főispán, a számvevői hivatal személyzetét pe­dig a belügyminiszter nevezte ki. A járásokba az alispán a számvevőségi személyzet kö­zül tisztviselőt küldött ki. A kormányrendelet szerint a közérdekűnek tartott tisztviselői állásokat feltétlenül be kellett tölteni. Ezek a következők voltak: megyében az alispáni, a főjegyzői, a tiszti ügyészi, egy árvaszéki ülnöki, egy pénztárnoki, ellenőri és egy számvevői státus; a já­Magyar Közlöny, 1945. április 19. sz. (Az önkormányzati közigazgatás újjászervezéséhez, az autonómiák működéséhez elengedhetetlen volt működő irattárak létezése. Csakhogy az irattárak nagy része a háború alatt kárt szenvedett, fontos adatokat tartalmazó főkönyvek, akták kallódtak el, sőt az ország nyugati ré­szeibe is kerültek. A belügyminiszter saját iratanyagának felkutatására 1945 júniusában küldött ki a Nyugat-Dunántúlra tisztviselőket, akik elsősorban Sárváron és környékén tevékenykedtek. (L. 4526— 1945. B. M. sz. r.) Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a dunántúli törvényhatóságok első tisztviselőihez, valamint a főispánokhoz 1945 tavaszán érkeztek nyilas belügyminisztériumi iratok, rendeletek. A nyilas belügyminisztériumi iratok egy része a háborús viszonyok következtében nem érkezett meg a címzetthez, és továbbításukra a postai szolgálat megindulásával került sor, a többi postán maradó küldeményekkel együtt. Pl. a székesfehérvári polgármester iratai között található az a belügyminisztériumi rendelet, amely 1945. március 21-én kelt és a légitámadások bejelentését tette kötelezővé a törvényhatóságok első tisztvise­lői, valamint a csendőr és a rendőrkerületi parancsnokságok számára. (6825. VII. 1945. B. M. sz. r.) Egy belügyminiszteri körrendelet arról tudósít, hogy az 1030. sz. kormányrendelet néhány pontja ellen illeték­telen helyről módosító rendeletet adtak ki, és azt az országban terjesztették; eljuttatták a törvényhatóságok első tisztviselőihez, a nemzeti bizottságok nagy részéhez, politikai pártokhoz. A belügyminiszter hangsú­lyozottan leszögezte, hogy a községi vezetők, de a képviselőtestületek sem értették meg a községi közigaz­gatás újjászervezésére vonatkozó rendelkezéseket, s ezért az idevonatkozó alapelveket újra rögzíteni kell. A községi vezetőjegyző alkalmazásával kapcsolatban leszögezi a hamis irat, hogy vezetőjegyző az lehet, aki a községi közigazgatási tanfolyamon oklevelet szerzett. Tehát kizárta a vezetőjegyzői státusból azokat, akik a képesítés alól belügyminiszteri felmentéssel rendelkeztek, továbbá azokat is, akik kormányzói en­gedéllyel, gyorsított tanfolyamon szereztek közigazgatási oklevelet. Segédjegyzővé is csak azt a személyt választhatták volna meg, aki a községi közigazgatási tanfolyamon szerzett oklevelet, vagy a közigazgatási gyorsított tanfolyamot elvégezte. A felvidéki, a kelet-magyarországi, erdélyi, délvidéki területekről me­nekült közigazgatási tisztviselőkkel kapcsolatban is állást foglalt a hamis irat. Eszerint az ún. menekült tisztviselőket közigazgatási állásra nem lehet megválasztani. Külön kiemeli, hogy menekült tisztviselőket abban az esetben sem lehet megválasztani, ha történetesen igazolták őket. Amennyiben közigazgatási ál­lásban vannak menekült tisztviselők, azok illetményük 50%-os folyósítása mellett egyelőre megmarad­hatnak. (Vö. 95128-1945. IV. B. M. sz. r.)

Next

/
Thumbnails
Contents