Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

alá nem estek azok a tisztviselői állások az önkormányzatokban, amelyeknek viselői a hadműveletek alatt helyükön maradtak. Ebben az esetben a vezető tisztviselőket az önkormányzati testületeknek joguk volt egyszerű határozattal is visszatartani. Ugyanez az elv érvényesülhetett a szolgálati helyükről eltávozott, de legkésőbb az önkormányzati testület határozatáig visszatért vezető állású tisztviselőkre is. Megerősítő határozat születhetett a Nemzeti Bizottság, az MKP, a főispán, az alispán vagy a polgármester által ideiglenesen megbízott vagy kinevezett vezető tisztviselőkről. Tehát ezeket a tisztviselőket a törvényhatósági bizottság vagy a képviselő-testület állásukban megerősítette. Azokban az önkormányzatokban, melyekben a testületek a tisztviselői állásokat még az 1030. sz. kormányrendelet megjelenése előtt betöltötték, ott új választásra, de még megerősítésre sem volt szükség.

84 Továbbra is kinevezéssel töltötték be azokat az állásokat, melyek az 1886. évi XXII. tc. 68. §-a 2. és 5. bekezdése szerint kinevezéssel kellett betölteni. A levéltárnokot, a megyei és thj. városi kezelőszemélyzetet a főispán, a számvevői hivatal személyzetét pedig a belügyminiszter nevezte ki. A járásokba az alispán a számvevőségi személyzet közül tisztviselőt küldött ki. A kormányrendelet szerint a közérdekűnek tartott tisztviselői állásokat feltétlenül be kellett tölteni. Ezek a következők voltak: megyében az alispáni, a főjegyzői, a tiszti ügyészi, egy árvaszéki ülnöki, egy pénztárnoki, ellenőri és egy számvevői státus; a jáMagyar Közlöny, 1945. április 19. sz. (Az önkormányzati közigazgatás újjászervezéséhez, az autonómiák működéséhez elengedhetetlen volt működő irattárak létezése. Csakhogy az irattárak nagy része a háború alatt kárt szenvedett, fontos adatokat tartalmazó főkönyvek, akták kallódtak el, sőt az ország nyugati részeibe is kerültek. A belügyminiszter saját iratanyagának felkutatására 1945 júniusában küldött ki a Nyugat-Dunántúlra tisztviselőket, akik elsősorban Sárváron és környékén tevékenykedtek. (L. 4526— 1945. B. M. sz. r.) Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a dunántúli törvényhatóságok első tisztviselőihez, valamint a főispánokhoz 1945 tavaszán érkeztek nyilas belügyminisztériumi iratok, rendeletek. A nyilas belügyminisztériumi iratok egy része a háborús viszonyok következtében nem érkezett meg a címzetthez, és továbbításukra a postai szolgálat megindulásával került sor, a többi postán maradó küldeményekkel együtt. Pl. a székesfehérvári polgármester iratai között található az a belügyminisztériumi rendelet, amely 1945. március 21-én kelt és a légitámadások bejelentését tette kötelezővé a törvényhatóságok első tisztviselői, valamint a csendőr és a rendőrkerületi parancsnokságok számára. (6825. VII. 1945. B. M. sz. r.) Egy belügyminiszteri körrendelet arról tudósít, hogy az 1030. sz. kormányrendelet néhány pontja ellen illetéktelen helyről módosító rendeletet adtak ki, és azt az országban terjesztették; eljuttatták a törvényhatóságok első tisztviselőihez, a nemzeti bizottságok nagy részéhez, politikai pártokhoz. A belügyminiszter hangsúlyozottan leszögezte, hogy a községi vezetők, de a képviselőtestületek sem értették meg a községi közigazgatás újjászervezésére vonatkozó rendelkezéseket, s ezért az idevonatkozó alapelveket újra rögzíteni kell. A községi vezetőjegyző alkalmazásával kapcsolatban leszögezi a hamis irat, hogy vezetőjegyző az lehet, aki a községi közigazgatási tanfolyamon oklevelet szerzett. Tehát kizárta a vezetőjegyzői státusból azokat, akik a képesítés alól belügyminiszteri felmentéssel rendelkeztek, továbbá azokat is, akik kormányzói engedéllyel, gyorsított tanfolyamon szereztek közigazgatási oklevelet. Segédjegyzővé is csak azt a személyt választhatták volna meg, aki a községi közigazgatási tanfolyamon szerzett oklevelet, vagy a közigazgatási gyorsított tanfolyamot elvégezte. A felvidéki, a kelet-magyarországi, erdélyi, délvidéki területekről menekült közigazgatási tisztviselőkkel kapcsolatban is állást foglalt a hamis irat. Eszerint az ún. menekült tisztviselőket közigazgatási állásra nem lehet megválasztani. Külön kiemeli, hogy menekült tisztviselőket abban az esetben sem lehet megválasztani, ha történetesen igazolták őket. Amennyiben közigazgatási állásban vannak menekült tisztviselők, azok illetményük 50%-os folyósítása mellett egyelőre megmaradhatnak. (Vö. 95128-1945. IV. B. M. sz. r.)