Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

hány városban az Ideiglenes Nemzeti Kormány helyi szerveként — a többi között Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen, Debrecenben — alakult Nemzeti Bizottság.

70 A Nemzeti Bizottság az első olyan népi szerv, amely a koalíciós pártok küldötteiből alakult, mégpedig a területi közigazgatási tagozódásnak megfelelően. A nemzeti bizottságok közigazgatási szerepéről, a bizottságok általános tevékenységéről szóló szakirodalomban részletes értékelés található. Megállapíthatjuk azonban, hogy a nemzeti bizottságok szerepe a Dunántúlon, különösen annak nyugati településein már korántsem volt a tiszántúli, vagy akár a Duna—Tisza közi községekéhez, városokéhoz hasonló. Amíg az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatalmát nem tudta kiterjeszteni a távolabbi vidékekre, addig a nemzeti bizottságoknak, illetve a más névvel szereplő népi szerveknek a közéletben meghatározó volt a szerepük. Természetes, hogy a helyi közigazgatási kérdéseket is ők oldották meg. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatalmának kiterjesztésével fokozatosan csökkent a nemzeti bizottságok szerepe, s így visszaszorultak a közigazgatás területéről is. 1945. április elején vagy az ezután alakult bizottságok esetében a központi intézkedések domináltak, és így a közigazgatás területén legfeljebb a szervezeti és személyi kérdésekben dönthettek, de a konkrét közigazgatási ügyekbe nem volt beleszólásuk. A nemzeti bizottságok magját azok az ideiglenes népi szervek alkották, amelyek a szovjet katonai bevonulás napjaiban vagy az azt követő hetekben kaptak legalitást. A nemzeti bizottságoknak a koalíciós pártok képviselőivel történt kibővítése alkalmas keretet nyújtott a testületek működésére, munkájuk hatékonyságára. A városokban és a községekben szükség volt olyan viszonylagos nyugalmi időszakra, amikor a demokratikus átalakítás első lépéseit meg lehetett kezdeni. A demokratikus pártok, illetve azok egy részének működése feltételezte, hogy a helységekben a viszonyok megértek a demokratizálásra. A nemzeti bizottságok a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt küldötteiből és a szakszervezetek megbízottaiból jöttek létre. A helyi politikai tevékenység — közte a közigazgatási munka is — megkívánta, hogy a pártok egyeztessék az álláspontjukat. Erre a legalkalmasabb fórum 1944 őszén — 1945 elején a pártközi értekezlet volt, melyet több helységben alkalmaztak. 1944. december Balogh—Jakab: i. m. 15—23. old. Jóval később került sor a Tolna megyei törvényhatósági bizottság újjászervezésére. Korántsem sikerült a tagságot megyei viszonylatban úgy összeállítani, hogy az a társadalom minden rétegét, sőt a településeket is arányosan képviselje. Szekszárdon a Tolna megyei törvényhatósági bizottság a felszabadulás után két és fél hónap múlva alakult újjá, 1945. február közepén 96 tagú törvényhatósági bizottságot hoztak létre. Itt azonban Szekszárdon kívül mindössze 17 község tudta képviseltetni magát, és a bizottsági tagoknak 65%-a volt szekszárdi lakos. Megállapítható, hogy a megyei közigazgatás újjászervezésére tett fontos lépések csak azon a vidéken érvényesültek, amelyre a szekszárdi politikai szerveknek közvetlen hatásuk volt, ez pedig jórészt a szekszárdi járás, és csak néhány tagdal képviseltette magát a dunaföldvári, a völgységi járás, és egyáltalán nincs bizottsági tag a dombóvári és a simontornyai járás községeiből. Az ideiglenes törvényhatósági bizottságban két politikai párt (a kommunista- és a kisgazda-) képviseltette magát. Megjegyezzük, hogy a koalíció többi pártja csak májusban alakult itt meg, illetve jutott olyan helyzetbe, hogy politikai szervező tevékenységbe kezdjen. Az azonban meglepő, hogy a szakszervezeteknek sem volt képviseletük az ideiglenes megyei közgyűlésben, noha a földmunkásmozgalomnak, annak szervezeteinek Tolna megye nagyobb részében évtizedes hagyományai voltak, és káderei is készek lettek volna a cselekvésre.