Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

6-án az orosházi járásban a szociáldemokraták, a kommunisták és a kisgazdapártiak „pártközi demokratikus blokkot" alakítottak. A blokkba tömörült pártok lényegében a járás valamennyi dolgát megtárgyalták, és a teendőkben is állást foglaltak. Ebben a pártközi blokkban már méltán láthatjuk az orosházi járási nemzeti bizottság elődszervét. A nemzeti bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei voltak, és a politikai élet teljes jogú irányítóiként léptek fel. Lényegében a nemzeti bizottságok munkájával sikerült megteremteni azt a jogfolytonosságot, amely a keletkező új rendszert az előző korszak antifasiszta, demokratikus elemeivel összekötötte. Zsedényi Béla Miskolcon 1944. december 16-án a nemzetgyűlés előkészítésére alakított bizottsági ülésen arról beszélt, hogy Magyarországon „vacuum juris" keletkezett a régi rendszer összeomlása után. Ezt a, jogi ürességet" töltötték ki a nemzeti bizottságok tevékenységükkel. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere a nemzeti bizottságokban a népi önkormányzat megteremtésének a feltételeit látta, s ennek a véleményének már a kormány első ülésein is hangot adott. 1944. december végén a Délmagyarország c. lapban a, ,Népi önkormányzat útján" címmel írt újságcikkében a miniszter a területi közigazgatási tevékenységtől várta a szétesett országrészek egymásratalálását, az elszigetelt helyi közösségek, falvak, városok, megyék országgá egyesítésének folyamatát. A belügyminiszter az országban ekkoriban szerveződő nemzeti bizottságoknak kiemelt szerepet szánt, mert szerinte ezek a demokratikus testületek alapozhatták meg a közéleti kibontakozást és a demokratizálást. Ehhez viszont szükséges volt, hogy a nemzeti bizottságok a falvakban, a városokban maguk köré gyűjtsék a tevékeny társadalmi csoportokat, rétegeket.

71 A kormánynak 1944—1945 fordulóján egyedüli támaszai a nemzeti bizottságok voltak. Azokban a helységekben, melyekben a kormány rendeleteit a háborús időkben érvényesíteni lehetett, ott a végrehajtást csakis a nemzeti bizottságok tudták eredményesen kieszközölni. Ezért is védelmezte a belügyminiszter a nemzeti bizottságok tevékenységét a különböző politikai meggondolásból indított támadásokkal szemben. A miniszter hangoztatta, hogy ezeknek a támadásoknak a célja a nemzeti bizottságok kiszorítása a közéletből, ami egyenlő volt ekkor az új hatalom elleni politikai fellépéssel. A belügyi kormányzatnak a nemzeti bizottságok védelmezése során bizonyítania kellett, hogy ezek a népi testületek történeti küldetést teljesítenek, és a közigazgatásból történő kikapcsolásuk árt a nemzetnek.

72 A Magyar Kommunista Párt a nemzeti bizottságok politikai tevékenységét kívánta erősíteni. Ennek megfelelően a politikai munka helyi irányítását akarta a párt a nemzeti bizottságok hatáskörébe adni. Az 1944. november 7-i ünnepségen Szegeden az MKP szónoka ki is fejezte azt a reményét, hogy a nemzeti bizottságok a demokratikus Magyarország politikai alapjait teremtik meg. 1944. november 30-án az MKP Központi Vezetősége a közvetlen feladatok megoldásának egyikéhez sorolta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megteremtését, melynek helyi szervei a nemzeti bizottságok. 71 Erdei Ferenc: Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. Összegyűjtött írások és beszédek. Szerk.: Halász Józseféi Kovács István. Bp., 1977. 363—368. old. (Továbbiakban: Erdei F: i. m.) 72 Ua. uo. 353—355. old.