Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945
Az új városi testületi szervet „képviselő-testületet ideiglenesen póüó bizottságnak" nevezték, amely 60 tagú volt. Ennek a bizottságnak elnöke a polgármester helyettese, és előadói a városi ügyosztályok vezetői lettek. A bizottság azokkal az ügyekkel foglalkozott, melyek a városi képviselőtestület hatáskörébe tartoztak. Hódmezővásárhelyen a városi törvényhatósági bizottság 1944. december 18-án összeült. A bizottsági ülés a polgármester elnökletével zajlott le, s ezen az Ideiglenes Nemzetgyűlés 16 képviselőjét választották meg. 62 A közigazgatás szervezetének kiépítése azonban eléggé vontatottan haladt. Ennek egyik akadályát a megyei politikai vezetés a községi és városi ideiglenes szerveknek az új közigazgatással szembeni ellenállásában látta. Csongrád megyében 1944. december 17-én ezt az ellenszenvet nyíltan is kifejezésre juttatták, amikor a közigazgatási vezető kijelentette, hogy az adminisztratív apparátus kiépítését nem szorgalmazza, s az adódó feladatokat maga és környezete fogja teljesíteni. 63 A megyében ugyanis december közepén még nem működtek a járási főszolgabírói hivatalok, a községben pedig csak közigazgatási tanácsok voltak, amelyek inkább politikai szervnek, mint adminisztrációs feladatot végző apparátusnak voltak tekinthetők. Endrődön az új községi bíró szektás magatartása folytán a községházán semmiféle adminisztrációs tevékenység nem folyt. A bíró a szovjet bevonulás napjaiban tűnt fel a községben rendkívüli aktivitásával, s mint világlátott ember (Amerikában dolgozott) jogot formált arra, hogy a község életét egyedül szabályozza. A járási közigazgatás vezetője az endrődi esetet helyi diktatúrának nyilvánította, és elég nagy erőfeszítésébe került a bíró eltávolítása. 1944. december 21-én tartott falugyűlésen azonban a bíró leváltása megtörtént, és másnap az új elöljáróság kinevezésével sikerült a községi viszonyokat normalizálni. Az új bíró, egy volt orosz hadifogoly, a községet az elöljárósággal közösen vezette. 64 Tisztviselők hiányában nem lehetett elindítani a helyi közigazgatást — a megyei utasítások ellenére sem — több Duna—Tisza közi községben. Ennek okát az elhúzódó háborús körülményekben találjuk. Solton, ahová a szovjet csapatok 1944. november 13-án bevonultak, még 1945. február 15-én sem működött a községi közigazgatás. A járási főszolgabíró szerint a községben csak néhány 1944 előtti elöljáró maradt, akiknek azonban jogi szakértelmük a közigazgatáshoz nincs. Tisztviselőt Soltra helyezni azért nem lehetett, mert senki sem vállalta el a jegyzői állást. 65 Ugyanez volt a helyzet Dunaföldvárott is. A két község fontos dunai átkelőhelynél fekszik, így az átvonuló csapatok ezeket a községeket még 1945 elején is jobban terhelték, és a lakosokat közmunkára is gyakrabban igénybevették. Tulajdonképpen a hadműveleti területre jellemző állapot található mindkét községben még 1945. február végén is. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az időben Kelet-Dunántúlon az arcvonal Székesfehérvár alatt húzódott, és a csapatmozgás, az anyagi eszközök szállítása a Duna-hídon folyamatos. A politikai megbízhatóság a közigazgatásban működő tisztviselők esetében döntő szempontként vetődött fel. A szegedi polgármester 1944. november 9-én három tagból 62 Uo. I. k. 308-314. old. 63 Uo. I. k. 300-304. old. 64 Uo. I. k. 364-366. old. 65 Uo. n. k.