Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

A kommandatúra a helyi közigazgatás működése számára általában annyi teret biztosított, amennyit a katonai érdekek megengedtek. Ha a kérdéses város vagy község kívül esett a hadműveleti területen, akkor a helyi közigazgatás működésének nem volt akadálya. Hadműveleti területnek a szovjet hadvezetés azt a sávot (és azokat a településeket) tartotta, amelyek az arcvonal mögött 50—100 km távolságon belül voltak. Ha az arcvonal helyzete változott, illetve a fronton a viszonyok a szovjet hadsereg szempontjából kedvezőtlenre fordultak, úgy a helyi közigazgatás a kommendánsok részéről szorosabb felügyelet alá került. Ilyen esetekben a katonai parancsnoknak be kellett avatkoznia a helyi ügyek vitelébe. Ha a harci tevékenység a vártnál tovább elhúzódott, és az arcvonal közel került a településhez, abban az esetben a hadműveleti területre érvényes rendszabályokat léptették életbe, ami időlegesen a helyi közigazgatás bénítását hozta magával. A hadműveleti területen pedig a katonai parancsnok közvetlenül intézkedett. A szakirodalom általában a kommandatúráknak azt a szerepét emeli ki, hogy azok a helyi közigazgatás menetét a lakosság képviselőire, jelen esetben a helyi közigazgatási megbízott tevékenységére bízták. Ez sok esetben így van, a megállapítás jórészt helyes is. Nyíregyházán például a „városi tanács főnökének" a kommendáns kifejtette, hogy a város a polgári biztonság helyreállítását és megőrzését a maga eszközeivel teremtse meg, bár elvárja, hogy a város semmi olyan intézkedést nem tesz, ami a hadviselés érdekeivel ellentétes.

29 Meg kívánjuk azonban jegyezni, hogy a kommendánsok nem hagyhatták magára a néhány egyénből álló közigazgatási apparátust, mert a helyi egyénekben nem is bíztak meg teljesen, de maga a helyi közigazgatás sem tudott megküzdeni a reá háruló nagyobb feladatokkal. így elég gyakori volt a katonai járőr és polgári megbízott közös fellépése a polgári ügyek területén is. A kommendáns rendelte ki járőreit akkor is, ha a falvakban, kiváltképpen a külterületeken, szőlőhegyekben fosztogatások történtek. Ilyenkor az elfogottakat — katonai és polgári személyeket egyaránt — a kommandatúra fogdájába vitték.

30 A hadműveleti területen élő polgári lakosság életét szabályozni kellett, ami rendkívül felelősségteljes feladat volt. A nehéz körülmények közepette is biztosították a lakossági alapellátást, de ha a helyzet úgy adta, meg is kellett a lakosságot óvni. Ennek érdekében került sor falvak, városrészek kitelepítésére a mögöttes területre, de menekült a polgári lakosság szervezett kiürítés nélkül is. Pl. a Fejér megyei pákozdiak Baracskára, Martonvásárra, a zámolyiak Bicskére, majd Etyekre, a pusztaszabolcsiak Adonyba menekültek.

31 A hadműveleti terület megszűnésének szemmel látható jelei voltak. Kivonták a pihenő csapatokat, hadtápot, az egészségügyi létesítményeket, illetve minden olyan egységet, amely az arcvonal ellátását szolgálta. A katonai parancsnokság azonban a községben, városban továbbra is maradt, de ezután már a közigazgatás menetébe egyre kevesebbet avatkozott be. Ekkor tettek konkrét intézkedéseket, hogy a lakosság a termelőmunkát kezdje meg: a helységekben levő üzemek, vállalatok a romok eltakarításával tegyék lehe29 Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. I. k. 65—66, 87. old. 30 Uo. ua. I. k. 160. és 374. old. 31 FML. Visszaemlékezések gyűjteménye az 1944—1945. évi eseményekre.