Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

tonai parancsnokságok, melyeket abban az időben kommandatúrának, a parancsnokot pedig kommendánsnak nevezték. A kommendánsok a melléjük beosztott tisztekkel, illetve legénységgel elsősorban katonai feladatokat oldottak meg, bár eközben számtalan olyan kérdés merült fel, ami a polgári lakosságot is érintette. A kommendáns által végrehajtott cselekmények a település életét is befolyásolták. A katonai parancsnokok a helyi kérdések megoldása során nem nélkülözhették azokat az információkat, amelyek az adott településre jellemzők voltak. Mindenképpen szükségük volt a kommendánsoknak megbízható helyi egyénekre, akik adatszolgáltatásaikkal napi munkájukat elősegítették. Ezek pedig jórészt ugyanazok a személyek voltak, akiket a Magyar Front, illetve a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tömörített még 1944 őszén. A katonai parancsnokság gondoskodott az átvonuló és a pihenő csapatok ellátásáról, az egészségügyi létesítmények működtetéséről, az élelmiszerek összegyűjtéséről, járművek, igásállatok pótlásáról, a hadiszállítások folyamatos biztosításáról, a közlekedési útvonalak, átkelőhelyek helyreállításáról, azután a városokban és a községekben a polgári jellegű szolgáltatások megkezdéséről, az ipari műhelyekben, gyárakban a munka elindításáról. A katonai közigazgatás vette igénybe kezdetben a munkaerőt, és fegyveres karhatalom jelenléte mellett végezte a lakosság a közmunkát. A lakosságnak a közmunkára történő igénybevételét — bizonyos idő eltelte után — a polgári közigazgatási megbízott eszközölte, kivéve a kimondottan hadi jellegű tevékenységet, mint pl. lövészárok, ágyúállás, tankcsapdák, tábori repülőterek létesítése, illetve helyreállítása. A katonai kommendáns mellett dolgozó polgári közigazgatási megbízottak nagyobb része beszélte vagy legalábbis értette az orosz nyelvet. Ezek azonban nemcsak a tolmács szerepét töltötték be a parancsnok mellett, hanem sokszor intézkedési (pl. kirendelési vagy rekvirálási) joggal is rendelkeztek. Az oroszul beszélők között legtöbben az első világháború, illetve az azt követő években Szovjet-Oroszországban voltak hadifoglyok, de található volt közöttük lengyel, szerb, szlovák is, akik a háborús években vetődtek Magyarországra, sőt a Békés megyei szlovák falvak lakóiból is akadtak tolmácsok a szovjet parancsnokságokon, akik még a Dunántúl városaiban is a kommandatúrákon dolgoztak.

27 A kommendánsok feladata a polgári közigazgatás megszervezésén túl kiterjedt a demokratikus átalakulás egyes fázisaira is. A kommendánsok általában tájékozottak voltak az adott település gazdasági, társadalmi, politikai sajátosságaival, tudták például, hogy milyen iskolák működtek, sőt a lakosság vallási megoszlását, az egyesületek számát, azok jellegét is megtudakolták. Nagyobb horderejű kérdések megoldásában maguk intézkedtek. 1945 március végén a dunaföldvári katonai parancsnok magához hivatta az előszállási uradalom jószágkormányzóját, és közölte vele, hogy a földreformot halogatás nélkül végre kell hajtani. A nyomaték kedvéért a parancsnok átnyújtotta a jószágkormányzónak az Ideiglenes Kormány magyar nyelven kinyomtatott földreformrendeletét.

28 27 Fejér Megyei Történeti Évkönyv. Tanulmányok és források Fejér megye történetéhez 4. k. Székesfehérvár 1970. 249. old. (Továbbiakban: FMTÉ) és Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. I. k. 387. old. 28 FML. Hagyó-Kovács Gyula jószágkormányzó iratai. Önéletírás. 1944—1945. évi részek. (Továbbiakban: Hagyó-Kovács Gyula iratai.)