Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945
Az akcióprogram néhány pontja az események alakulása folytán, különösen az államberendezkedés, a társadalmi, a gazdasági vonatkozások tézisei 1944 év végéig módosultak. A közigazgatási megállapítások azonban majdnem teljesen érvényre jutottak. Itt azt a tényt kell megemlítenünk, amely a polgári közigazgatási keretek továbbélését mondta ki, azaz, hogy a létező területi közigazgatási egységekbe nevezték ki az új, vezető tisztviselőket. 24 c) Katonai igazgatás 1944 végéig az ország nagy területei kerültek ki a német megszállás alól. A tiszántúli, a dél-dunántúli, a Duna—Tisza közi törvényhatóságokban, a nagy- és kisközségekben megkezdődhetett az élet reorganizálása. Ebben az átalakító munkában a helyi és a törvényhatósági közigazgatásnak kiemelkedő szerepe lett. A szovjet katonai hatóságok a helyi közigazgatás konkrét feladataival nem kívántak foglalkozni, azt a polgári szervekre akarták ruházni. A helyi polgári hatóságok azonban nem voltak képesek azokat a feladatokat ellátni, melyeket az új helyzetben tőlük a katonai szervek elvártak volna. Ennek egyik oka a tiszántúli területeken, azután a Duna—Tisza közi országrészekben az volt, hogy a tisztviselők tömegesen elhagyták szolgálati helyüket, s így káderhiány miatt sem lehetett a közigazgatást a hagyományos értelemben folytatni. Hetek, hónapok teltek el, míg a katonai szervek közreműködésével a közigazgatást városokban, falvakban meg lehetett indítani, illetve olyan adminisztratív működést biztosítani, hogy a legfontosabb teendőket jogszabályokhoz értő egyének végezzék el. 25 A polgári területi közigazgatás (önkormányzatok) hiánya azonban nem jelentette azt, hogy a települések hivatalos szerv nélkül maradtak volna. A katonai parancsnokok gondoskodtak arról, hogy a hadműveletek megszűnése utáni első napokban létrejöjjön egy olyan polgári csoport, amely az adott város, község, illetve járás vagy megye ügyét a kezébe tudja venni, és az adminisztrációt hatékonyan — az akkori viszonyoknak megfelelően — működtesse. A magyarországi polgári közigazgatást ugyanis a szovjet kormány felelős központi állami szerv hiányában nem tudta magyar hatóságokra ruházni. A szovjet Állami Honvédelmi Bizottság 1944. október 27-én úgy határozott, hogy a magyarországi közigazgatás kérdését a 2. Ukrán Front haditanácsa intézze el. E felsőbb katonai szervnek lett feladata, hogy a szovjet és a szövetséges csapatok által ellenőrzött magyar területeken a szerveződő közigazgatást létrehozza, azt működtesse és ellenőrizze. 26 E megbízatás alapján alakultak meg az ország városaiban, nagyobb községeiben a ka24 Felszabadulás ... 1944—1945. 49. old. (L. még a kérdésről Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945—1960. Bp., 1962. 82. old. (Továbbiakban: BeérJ: i.m.) 25 Sorsforduló. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. I—U. 1944 szeptember—1945 április. Bp., 1970. XV. old. (Továbbiakban: Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez.) Az eltávozott tisztviselők 70—80%-os arányát elfogadja Korom M. is, i. m. 274. old. 26 Balogh Sándor—Jakab Sándor: A magyar népi demokrácia története 1944—1962. Bp., 1978. 9. old. (Továbbiakban: Balogh—Jakab: i. m.)
