Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

vetségesei harcoltak, nem volt vitás, hogy a háború utáni időkben az országban a szovjet politika fog érvényesülni. Magyarországi antifasiszta politikai erők 1944 őszén a Magyar Frontba tömörültek, amelyek kézbevették a nemzeti kibontakozás ügyét. Világossá vált, hogy a Magyar Front képviselőinek kell átvenni a kormányhatalmat, és a Front embereinek be kell épülniük a helyi szervekbe. Ez világos utalás volt arra, hogy a demokratikus erőknek lesz a kötelessége a területi közigazgatásban is az irányítás átvétele, és a megyében, a városban, a járásban, a nagy- és kisközségben az állami és társadalmi rend biztosítása a polgári rendszer összeomlása idején. A Magyar Frontban az egyik potenciálisan meghatározó politikai tényező a Kommunista Párt volt, melynek 1944 szeptemberi kiáltványában az új államszervezet kérdése is szerepelt, s ezt a népköztársaságban határozta meg. 1944. október 2-án napvilágot látott pártprogramban az ország népidemokratikus átszervezését vetette fel. Ebben a dokumentumban a megyei rendszer felszámolásáról, a demokratikus közigazgatás kiépítéséről is szó esett, majd az államhatalom gyakorlásának kérdésében foglalt állást. Ezek szerint a demokratikus Magyarországon a hatalom a nép kezébe kerül, amelynek képviselői fogják á községtől az államélet legmagasabb fórumáig azt gyakorolni.

22 Ebből a kommunista programból azt lehetett sejteni, hogy a háború utáni Magyarországon új közigazgatási rendszert kívánnak életbe léptetni. Persze a Magyar Front többi pártjának is megvoltak a saját elképzeléseik a közigazgatásról. A közigazgatási szervezet reformja több évtizedes probléma volt Magyarországon, és különösen a polgári ellenzék pártjai követelték megvalósítását. Nem zárkózott el a közigazgatási reform elöl 1944 előtt a kormánypárt sem, és az 1920-as, 1930-as években bizonyos reformokat sikerült is életbe léptetni. A második világháború alatt a reformtörekvéseket levették a napirendről, és a központi utasításoknak szereztek érvényt. A Kommunista Párt tervezetét erősítette a moszkvai emigráció is, ahonnan olyan információ érkezett, hogy radikális tisztogatást kell végrehajtani a területi közigazgatásban tevékenykedő személyek körében. Mindenekelőtt fel kell oszlatni a megyei és a városi törvényhatósági intézményeket, és el kell távolítani a főispánokat, a törvényhatóság első tisztviselőit, a járási főszolgabírákat, a községi önkormányzatok vezetőit, akik kiszolgálták a militarista körök érdekeit. A szervek helyett a demokratikus pártok képviselői, vagy a németellenes közéleti személyek hozzanak létre nemzeti bizottságokat. Ezek a bizottságok ideiglenes közhatalmat gyakoroljanak a településeken. A Nemzeti Bizottságot a központi kormány felügyelje. Az akcióprogramnak ez a része gyakorlati tanácsokkal is szolgált: a megyék élére főispánokat, a járások vezetésére pedig járási biztosokat akart állítani, akik mellett a nemzeti bizottságok tanácsadó szervként működnek. Megemlítjük még, hogy az akcióprogram szerint a közbiztonsági feladatok ellátása is az önkormányzathoz tartozik, amennyiben a feloszlatandó csendőrség helyébe lépő nemzetőrséget az önkormányzat tartja fenn, vezetőit is az önkormányzat nevezi ki.

23 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Bp., 1979. 19—25. old. (Továbbiakban: MKP—SZDP határozatai.) Korom Mihály: Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet 1944—1945. Bp., 1981. 247—248. old. (Továbbiakban: Korom M.: i. m.)