Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

adatok megoldását szolgáló összeg és az önkormányzatot érintő kiadás. Mivel az állami feladatok megoldására adott összeg változik, mégpedig növekszik, úgy azt a részt az állami támogatásból kell feltölteni, és nem az önkormányzati feladatra adott összegből. A gyakorlat ugyanis azt jelezte, hogy az állami feladatok költségvetési hiányra való hivatkozással sem maradhattak el, míg az önkormányzatiak megvalósulása nem volt elsődleges. A községi jegyzők szerint az önkormányzati kiadásokat országosan egyesíteni kellett volna, idetartoztak a tiszteletdíjak, a szegődményesek fizetése, a tűzrendészeti kiadások stb. Ugyancsak szerepelt a javaslatok között az is, hogy a községi pótadót újra vezessék be. Azzal érveltek a jegyzők, hogy a pótadó ma már demokratikus érdekeket szolgál, így visszaállítása nem ütközne politikai akadályba. A képviselő-testülettel kapcsolatban megjegyezték, hogy az kapja vissza az anyagi természetű ügyekkel kapcsolatos döntéseket. Sok helyen ugyanis a képviselő-testület nagy összeget ajánlott fel községi létesítményekre: például Perkátán, Pusztaszabolcson, Kislángon, Szabadbattyánban, Kalózon gazdasági kisvasút építését határozták el. Az MDP közigazgatási bizottságában a községi háztartási kérdések vitájában racionális javaslatok születtek. A községi költségvetések felülvizsgálatát eddig a törvényhatósági kisgyűlés hagyta jóvá. A közigazgatási bizottság szerint a költségvetést a község az alispánhoz küldje, és az alispán szakközegein keresztül referáljon a miniszterközi bizottságnak, ahol a költségvetés véglegesen elfogadásra kerül. A községekben a negyvenes évek eleje óta a szociális és kulturális intézmények és létesítmények felújítása nem történt meg, fejlesztésre sem kerülhetett sor. Különösen a közegészségügyi viszonyok kerültek alacsony szintre, de a falusi lakások nagy része egészségtelen volt, nem volt megoldva az ivóvízellátás, elmaradt a fásítás, leromlott állapotban voltak a közlekedési utak stb. 6. A községi képviselő-testületek átszervezése A képviselő-testületek politikai és társadalmi összetétele első ízben 1947 őszén változott. Köztudomású, hogy az 1945 tavaszán, nyarán létrejött önkormányzati testületek paritásos alapon szerveződtek. Sok esetben a képviselő-testületekre úgy tekintettek, mint egy kibővített nemzeti bizottságra, ahol nem a községi politikai szerkezetnek megfelelően vannak a pártok képviselve. A képviselő-testületekben 1947-ig túlsúlyban volt a birtokos parasztság, annak is a gazdagparaszti csoportja. Az 1947. évi nemzetgyűlési választások eredményei jelezték a birtokos parasztság politikai megosztottságát. Nagyobb tömegek szakadtak le a Kisgazdapártról, s ezeknek egy része kívül maradt a koalíciós pártokon. Egy ideig a Baloldali Blokk pártjai sem nyújtottak a birtokos parasztság számára elfogadható politikai programot; bár a parasztságnak voltak olyan csoportjai, amelyek hajlandók lettek volna ahhoz a párthoz csatiakozni, amely a kisbirtokosság érdekeit felkarolja. Békés megyében ezt a várakozó álláspontot így fogalmazták meg: „Tévedés azt hinni, hogy mi a Kisgazdapártra vagyunk telekkönyvezve. Mi most várakozó álláspon-