Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

ton vagyunk. Ahhoz a párthoz állunk, amelyik a legtöbbet tesz a dolgozó parasztság érdekében." Úgy tűnik, hogy az 1947. évi politikai útkeresésben a parasztság jelentős rétegeit vitték el a polgári ellenzéki pártok, mivel a koalíció nem tudott nekik perspektivikus, elfogadható programot adni. Ezzel a képviselő-testületbe való visszajutást eleve elzárták a kisbirtokos parasztság egy része elől. A bomló Kisgazdapárt nem paraszti szárnyát követők közül igen sokan a Sulyok Dezső által vezetett Szabadságpárthoz csatlakoztak. Szegeden például a kisgazdapárti tagság 40%-a ment át a Sulyok pártba. Ezek között volt 10 városházi tisztviselő is, akiket azonban a kisgazdapárti főispán állásukból eltávolított.

375 A községi képviselő-testületek átszervezése 1948 elején megkezdődött. Ez év április 15-én a belügyminiszter foglalt állást e kérdésben. Eszerint az újjászervezésnél a 14, illetve az 1300—1945. évi kormányrendeletek értelmében kell cselekedni, illetve annak szellemét érvényesíteni. Azon személyek helyett, akik a Függetlenségi Front pártjaiból időközben küéptek, illetve kizárták őket, de képviseletük az önkormányzati testületben megmaradt, mindenképpen másokat kell delegálni. ,,A pártkapcsolatok hiánya lehetetlenné tette számukra azt, hogy az őket delegáló pártot képviseljék, de a demokratikus szempontoknak is ellentmondott tagságuk fenntartása" — hangzik a belügyminiszteri rendelkezés. Irányelvként határozták meg, hogy a községi képviselő-testületekben a demokratikus nőszervezetek is helyet kapjanak, sőt felhívta a belügyminiszter a nemzeti bizottsági elnökök figyelmét arra is, hogy a legutóbbi hónapokban végbement politikai változásokat, az erőeltolódásokat az egyes önkormányzatokban feltétlenül vegyék figyelembe, és a megüresedett képviselő-testületi helyeket az 1947. évi választási eredményekhez igazítsák.

376 A községi vezetőjegyzők a főispáni utasítás értelmében a képviselő-testületi tagokról egyenként mondtak véleményt, de általánosságban is értékelték a testület tevékenységét. Ezekből a jelentésekből látható, hogy a képviselő-testületek újjászervezésére valóban szükség volt. E testületek szociális összetétele sem volt olyan, amilyet az államhatalom a baloldali politikai fordulat után elvárt volna. A vezetőjegyzők általában úgy vélekedtek, hogy az 1945 tavaszán megalkotott képviselő-testületek már nem tudják betölteni hivatásukat, mivel a testületi üléseken a polgári és a szocialista politikai nézetek ütköztetése gyakorivá vált. A proletárdiktatúra kiépítésére törekvő államhatalom pedig nem engedte meg, hogy a községi önkormányzatokban polgári nézetek érvényesüljenek. Ezért törekedett a belügyi kormányzat arra, hogy a községekben is a szegényparasztság képviselete kerüljön túlsúlyba. A községekben 1945 tavaszán több olyan egyén került be az önkormányzati testületbe, akik az akkori viszonyok közepette elfogadták a megbízást és közéleti ténykedésük jó ideig pozitív volt. Az 1945 utáni esztendők politikai viharaiban azonban a gazdagparasztság vereséget szenvedett: képviselői községi viszonylatban háttérbe szorultak. A képviselő-testületi tagok között ott voltak a 25 kat. holdon felüli gazdák, de a tagság zömét inkább a 15 holdon aluliak adták. 375 Pl Arch. 274. f., 15. cs., 13. 6. e. 376 Vö. 204.443—1948. ffl. 3. B. M. sz. r.