Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

A Népjóléti Bizottság községi szervezeteinek létrehozását 1948. végén szorgalmazták a Szociális Felügyelőség részéről. A bizottságok egy részének működésével azonban a Szociális Felügyelőség elégedetlen volt, mivel nagyobb részük az érdemleges ügyeket nem oldotta meg. Népjóléti bizottságok alakítását sürgette a járási szociális titkár is Bicskén. Ezt a bizottságot szociálpolitikai bizottságként is emlegették, és felváltva szerepel a korabeli iratokban is. E bizottság kéthavonként tartotta üléseit. A bizottság elé került a községben felmerülő összes szociálpolitikai kérdés, a szegénygondozás, a napközi otthon, az óvoda, az iskolák társadalmi segítése, az egyre több hadifogságból hazaérkezett egyén ügye. Utóbbiakat ruhával, cipővel, élelemmel kellett a bizottságnak ellátni. A hadigondozásban 1948 második felében javult a helyzet. 1948 őszén a hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak járulékát emelték, és külön pénzjuttatást kaptak a 100%-os hadirokkantak. Ekkor nyüt lehetőség az első világháborús hadirokkantak számára újbóli járulék megállapítására és kifizetésére is. Nekik azonban politikai megbízhatósági igazolást kellett beszerezni és a családi törzslaphoz csatolni. A juttatás jogosságát a községi elöljáróság javaslatára a Hadigondozási Bizottság állapította meg, a járulékot pedig a Szociális Felügyelőség utalta ki. A községi elöljáróság 1949 tavaszán már széles körű igazgatási, politikai és gazdasági szervező tevékenységet végzett a Függetlenségi Népfront községi népi bizottságának megalakítása, a földművesszövetkezetek szervezeti megerősítése, továbbá az aktuális mezőgazdasági munkák vezetése, majd az országgyűlési képviselői választói névjegyzék kiigazításával kapcsolatos teendők, az új építési rendelkezések betartása, a közszolgálat működtetése, illetve szervezése, a szegénykataszter elkészítése, a zárszámadás, a közbiztonsági ügyek, a gazdagparasztság elleni politikai és gazdasági nyomás különböző eszközei, a községi tisztviselők elleni fegyelmi ügyek, hivatali szabálytalanságok észrevételezése, a tisztviselői tanfolyamokra káderek elküldése, a szervezés lebonyolítása, a helyettesítési feladatok, kút-, útlétesítések, villamosítási akciók, irodai felszerelés pótlása.

374 Az önkormányzatok fenntartására bevezetett államsegély nem fedezte a kiadásokat. A községi jegyzők egyöntetű véleménye az volt, hogy az államsegélyt az alispánok osszák szét az egyes önkormányzatok között, mivel helyi ismeretei a járási főjegyző információi alapján neki voltak. A jegyzők állást foglaltak a miniszterközi bizottság elosztása ellen, mivel — véleményük szerint — a bizottság statisztikai szemlélettel juttatta a segélyt a községeknek. A jegyzők jól tudták, hogy a megyei számvevőségen a községi háztartási kérdéseket tökéletesen ismerik. A községi önkormányzati jövedelem 1948 nyarán három forrásból származott. A községeknek mint jogi személynek volt saját jövedelme, továbbá átengedett az államkormányzat a községeknek bizonyos szolgáltatásokat, járulékokat. Ilyen volt például a járlatlevél kezelési díj, a fogyasztási adók. Harmadsorban az állami adók után is visszamaradt bizonyos összeg a községnél. Ez a harmadik jövedelmi forrás pótolta a községi pótadót. A községi költségvetés elkészítésével kapcsolatban 1948 nyarán új javaslatok merültek fel. Mindenekelőtt a költségvetésben elkülönítésre került volna az állami fel374 FML. Főispáni iratok, 1949-768. sz.