Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

5. Új szervek a községi közigazgatásban 1948 nyarától a községi önkormányzati közigazgatásban új testületek, szervek tűntek fel. A politikai hatalom kétségkívül az MDP helyi szerve kezében volt, mellette még megtalálhatók 1948/49 fordulóján is a parasztpártok létszámban egyre csökkenő csoportjai, működött még a Függetlenségi Front helyi bizottsága, a Nemzeti Bizottság, a DÉFOSZ községi csoportja. Ezek a szervek a politikai fordulat bekövetkezte után már csak arra szolgáltak, hogy a falu társadalmát a szocialista átalakulás irányába vezessék. A mezőgazdasági tevékenység irányítására a gazdajegyzői intézményt hozták létre. 1948. január 20-án az 580. sz. kormányrendelet gondoskodott az alsófokú földművelésügyi igazgatás kiépítéséről. A rendelet értelmében a gazdajegyzői intézményt szervezték meg. Az említett rendelet megszüntette az 1942. évi 16. tc.-vel rendszeresített gazdasági elöljárói tisztségeket, s a szakfeladatok ellátásra a gazdasági felügyelői szolgálat tevékenységnek kiterjesztésére a nagyközségekben, a thj. és megyei városokban, több kisközségből alakított körzetekben gazdajegyzői státust szerveztek. Persze a rendelet lehetőséget nyújtott arra, hogy a szükségleteknek megfelelően egyes településeken több gazdajegyzőt alkalmazzanak. Azt, hogy az egyes mezőgazdasági vidékeken hány gazdajegyzőt alkalmazzanak, a földművelésügyi miniszter állapította meg. A gazdajegyzőnek megfelelő agrárképzettséggel kellett rendelkeznie, de gyakorlati tapasztalatot is figyelembe vettek a kinevezésnél. A földművelésügyi miniszter kinevezte az agráregyetemi, a mezőgazdasági főiskolai, a mezőgazdasági középiskolai, a kertészeti, szőlészeti, borászati szakiskolai végzettségűek köréből a gazdajegyzőket. A gazdajegyzőket közhivatalnokoknak tekintették, akik a földművelésügyi igazgatás és szakszolgálat helyi, alsófokú szervei voltak. Működésük felett a közvetlen felügyeletet a gazdasági felügyelőség gyakorolta, melynek szakszolgálati szempontból közvetlenül is alá voltak vetve. A gazdajegyzők feladatköre kiterjedt a mezőgazdaság összes ágára, így az okszerű gazdálkodásra, a talajművelésre, a talajerőfenntartásra, trágyakezelésre, a vetőmagkérdésre, törzskönyvezésre, apaállatügyekre, a legeltetési társulatokra, a közlegelőkre, a termelési és értékesítési ügyekre, a parasztság gazdasági ismereteinek gyarapítására, a termelési kedvezményekre, a szövetkezeti mozgalomra, a társulásokra, a termelési tervekre. Egyébként a gazdajegyzők feladatkörét a földművelésügyi miniszter rendeletben állapította meg. A gazdajegyző hivatalból tagja volt az adott településen a képviselő-testületnek, ahol felszólalási és tanácskozási joga volt. A körzeti gazdajegyző valamennyi képviselő-testületnek tagja volt a körzetet alkotó községekben. A thj. városban a gazdajegyző nem volt hivatalból tagja a törvényhatósági bizottságnak. A községi elöljáróságnak, továbbá a polgármesternek a gazdajegyző a gazdasági kérdésekben tanácsadója, akit kötelesek voltak meghallgatni, javaslatait figyelembe venni. A gazdajegyzők részt vettek minden olyan tárgyaláson, amelyen mezőgazdasági szakkérdések forogtak fenn. A gazdajegyzőnek joga volt jogorvoslattal élni, ha a községi elöljáróság, a polgármester a mezőgazdasági termelés kapcsán olyan intézkedést hozott, ami a termelési eredményeket veszélyeztette. A gazdajegyző hivatalból tagja a községi, városi termelési bizottságnak, s végzi a bizottság ügyviteli munkáját. A gazdajegyző működésével kapcsolatos kiadásokat a föld-