Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

metezőszereket vásárolt, munkaerőt biztosított az aratáshoz és a csépléshez, tenyész- és apaállatokat szerzett be, a gyümölcsösök ápolását, illetve helyreállítását szaktanácsokkal segítette, kezelte az erdőket, fakitermelési ügyekkel foglalkozott. Ott van a törvényhatósági megbízott a földreform lebonyolításában, a földművesszövetkezet létrehozásában, részt vesz a telepítési akciókban, a közellátásban, a köz- és vasutak helyreállításában, a középületek újjáépítésében, az árvízvédelemben, a köz- és állategészségügy rendezésében, a járványellenes intézkedésben, felkarolta a népoktatást, az iskolánkívüli népművelést, foglalkozott a gyámügyi feladatokkal. Ezekre a kimagasló eredményekre alapozta a kormányzat azt a döntését is, hogy a községi önkormányzatok további gazdaságpolitikai feladatok irányításában vegyenek részt hatósági területükön. Többek között ezért volt fontos a párt számára, hogy politikailag megbízható egyének töltsék be ezt a munkakört. Általános vélemény, hogy a demokratikus gondolkodású jegyzőket a közigazgatás átszervezése során az MKP soraiba kell felvenni. Ezzel a lépéssel a párt nyerni fog, hiszen ezzel a párt ellenőrzése és politikai irányítása alatt tarthatja a községi önkormányzatok legfontosabb tisztviselőit, és visszatartja őket attól, hogy az SZDP és más párt hatása alá kerüljenek. 1948 januárjáig az MKP Közigazgatási Osztályának az volt a tapasztalata, hogy 10 régi jegyző közül 8 teljesen megbízható az MKP politikája számára. Tulajdonképpen csak a szakmailag alkalmatlan és politikailag megbízhatatlannak minősített jegyzőt nem kívánták átvenni. Az alkalmatlannak talált tisztviselőkről az volt a vélemény, hogy el kell őket bocsátani, és nem áthelyezéssel megmenteni. Ugyanis az a tisztviselő, aki alkalmatlan volt régi szolgálati helyén, az nem vált volna alkalmassá új munkahelyén sem. Egyes törvényhatóságokban politikai nyomásra a községi jegyzők legnagyobb részét 1947-ig lecserélték. Ez a tény a közigazgatás normális menetében zavart idézett elő. A községi jegyzőktől a helyi politikai élet alakítását várta el a megyei hatóság. 1948 végén Fejér megye alispánja szerint a községi jegyzőknek a helyi politikai élet minden rezdülésére fel kellett volna figyelni, és azt a népi demokrácia, a baloldali politikai törekvések érdekében kihasználni. Az államnak joga van beavatkozni a magángazdaságba, s ez a meglévő politikai és gazdasági intézményrendszeren keresztül lehetséges is. A községi jegyző, ha a nép fia, megérti, hogy a népi demokratikus fejlődés csakis a magánvagyon korlátozásán, majd megszüntetésén keresztül fog megvalósulni.

360 Az alispán figyelmeztetett is egy járási tiszti értekezleten: akik nem értik meg az idők szavát, azokat a rendszer félre fogja állítani.

361 Egy másik járási tiszti értekezleten hangzottak el a következők: ,,A községi jegyző a falusi osztályharc egyik élharcosa..., ezért tisztázza magában minden jegyző, mi a viszonya a falusi kizsákmányolókhoz, ugyanis a községi közigazgatás erős pillér, döntő eszköz a falusi osztályharcban." Az előadó szerint a szegényparasztsággal kötött szövetség, a középparaszti réteg támogatása igen fontos, akikkel a falusi kizsákmányolók elleni harcot meg lehet vívni.

362 A falusi kizsákmányo360 FML. Alispáni iratok, 1948—6. sz. 361 FML. Alispáni iratok. Megyei tiszti ért. jkv. 1949. ápr. 6., Székesfehérvár. 362 FML. Alispáni iratok. Megyei tiszti ért. jkv. 1949. márc. 1., Mór.