Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
A járásfőnöknek, a járási és városi hivatalnokoknak a fegyelmi fóruma a kerület fegyelmi bizottsága, míg a közigazgatási kerület alkalmazottainak fegyelmi ügyei a Belügyminisztériumban szervezett fegyelmi bírósághoz tartoznak. A tisztviselők képesítését a tervezet a jogszabályokban előírt feltételek szerint követeli meg, de a községi bíró és a város polgármestere esetében kivételt tesz, és ezeket a tisztségeket nem köti képesítéshez. A tisztségviselők és az önkormányzati testületek jogorvoslathoz is folyamodhatnak. A községi bíró a járásfőnökhöz, a képviselő-testület a járási közgyűléshez fordulhat jogorvoslatért. A járási és a városi közgyűlés által kiadott sérelmes határozat megváltoztatása érdekében a közigazgatási kerületi hatósághoz lehet fordulni, míg a kerületi hatóság elsőfokú határozatát a miniszternél lehet megfellebbezni. 176 d) Kommunista javaslatok Az MKP 1945-ben tudatában volt politikai kisebbségi helyzetének, és ezért adott reális programot a közigazgatás megszervezésére, a demokratikus hatalom erősítésére. A közigazgatási egységekben működő MKP tagok kötelességévé tették, hogy a demokratikus átalakítás folyamatát szilárd következetességgel támogassák, s nyíltan hirdessék a fejlődés demokratikus irányvonalát. Az MKP politikai bizottsága ekkor még az önkormányzati közigazgatás eszméjét hangoztatta. Figyelmeztett azonban, hogy az önkormányzati közigazgatás alatt a párt azt érti, hogy az adott területen kormányzó testület annyi joghatóságot gyakorol, amennyit az állami szuverenitás neki az adott esetben átengedett. Szerinte küzdeni kell az önkormányzati rendszer elfajulása ellen, nehogy az önkormányzati jogok gátolják a központi hatalom akaratának érvényesülését. Ezt a partikuláris érdekeket érvényesítő közigazgatási rendszert egyetlen politikai csoportosulásnak sem szabad támogatni — figyelmeztetett az MKP. A párt a közigazgatási reform kérdését hatalomra kerülésének függvényeként kezelte. Ez világossá vált már 1945 tavaszán. Az MKP politikai taktikáját általában a soron levő feladat megvalósítása determinálta, miközben az újabb és újabb lépések előkészítése folyt. A közigazgatási reform szükségességével a párt vezetői messzemenően egyetértettek, de idejét és realizálásának mikéntjét a párt számára megfelelő taktikai időszakra tartogatták. 1948 előtt az MKP által felvetett reformkérdések a politikai taktikát segítették, de az ügyben előrelépést nem hoztak. A párt ezért a generális reform helyett kisebb racionalizálások megvalósítását helyezte előtérbe. 1945. szeptember 22-én az MKP választási programjában a munkásoknak és parasztoknak a közigazgatásba való bejutását említette. A párt lassúnak tartotta a közigazgatás megtisztítását az ancien régime híveitől. Követelte, hogy a közigazgatás fokozott ellenőrzés alá kerüljön. A városi önkormányzati alkalmazottak esetében pedig vizsgálja felül a felsőbb hatóság, hogy protekciós úton kik kerültek állásokba. 177 Az MKP a területi 176 Pl Arch. 283. f., 1. cs., 29. 6. e. 34—52. p. 177 MKP-SZDP határozatai, 122. old.
