Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948

koalíciót alkossanak. A pártoknak is megvoltak a maguk közigazgatási reformkoncepciói, melyek azonban a magyar társadalom bonyolult osztálytagozódását tükrözték, egymásnak ellentmondtak, és így egységes reformszemlélet nem is jöhetett létre. A tanulmány szerzői kénytelenek voltak megállapítani, hogy a magyarországi közigazgatási reformtörekvések valószínűleg egyelőre csak meddő kísérletek maradnak. A reform gátjának tartották az , ,átmeneti intézményeket" is. Ezek ugyan az átalakulás első idejében keletkeztek, de mivel községi keretekben funkcionáltak, így keresztezték az önkormányzati szervek munkáját. A kormány bármennyire is igyekezett a nemzeti, a termelési, a földigénylő bizottságok működését feladatkörökre szorítani, azok hatósági jogkört igényeltek maguknak, s azt gyakorolva, keresztezték a községi, a városi önkormányzatok tevékenységét. A tanulmány felrója azt is, hogy rendezetlen a közigazgatás és a rendőri szervek egymáshoz való viszonya, ami gyakran önkényeskedésre, a hatósági jogkör megsértésére vezetett. Nem fogadta el az SZDP a mezőgazdasági érdekképviseletnek törvényi rendezését. A tanulmány szerint a demokrácia eddigi vívmányait ásná alá a megvalósuló mezőgazdasági érdekképviselet, mert a mezőgazdasági lakosságnak, köztük a jobbmódú gazdáknak nyújtana előnyt. A községekben, városokban külön közigazgatási szervezet jönne létre, amely hatósági jogkörrel felruházva, funkcionálásával tovább bonyolítaná az amúgy sem konszolidált közigazgatási helyzetet. Társadalmi tekintetben az érdekképviselet új paraszti osztály létrehozását segítené elő. Az irányelvek szerint a jövő közigazgatásában, az önkormányzati és állami szervek intézkedéseinek egyensúlyi helyzetben kell lenniük, ezért a közigazgatási szervezetből véglegesen ki kell iktatni a rendi és tőkés időkből örökölt elemeket. Ez annyit jelentett, hogy a vármegyei és a thj. városi önkormányzatokat fel kell oszlatni, és a területi autonómiát a járási igazgatásra ruházni. így a szociáldemokrata javaslat szerint az önkormányzati igazgatást községi keretekben lehetett volna továbbvinni. Megjegyzik azonban, hogy a történelmi fejlődés azt indokolná, hogy a megyék is kapják meg az önkormányzati jogkört, de ez éppen a régi rezsim közigazgatási szervezetének átmentését eredményezné. A községi és járási autonómia fölé egy állami szervként működő másodfokú közigazgatási egységet kell szervezni, amely az adott terület szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi feladatainak eredményesebben tud megfelelni. A közigazgatási reform megvalósítása feltételezi a községi, városi, illetve a járási területi beosztás módosítását, amely során a helyhatóság területén élő népességet, a gazdasági, a közlekedési, kulturális viszonyokat mérlegelni kell, és ezek alapján megvonni az új közigazgatási határokat. A szociáldemokraták javaslata az ország területi közigazgatására a következő volt: a község és a város képezi a helyhatóságot, a közigazgatási járás összefogja a községeket és autonómiában szervezi életét. A javaslat szerint városi helyhatóság kétféle legyen: egy bővebb és egy szűkebb önkormányzattal ellátott városi szervezetről beszél, ami lényegében a thj. város és a megyei város szervezetében jutott kifejezésre. A várost és a járást a közigazgatási kerület fogja össze. A kerületi hatóság állami közigazgatási szerv, amely a helyhatósági közigazgatási ügyeken kívül átveszi a decentralizált állami szakigazgatási szervek feladatát is. A kerületeket a központi hatóság, azaz a minisztérium fogja össze. A községnek önálló hatásköre van a belügyekben, a jogszabályok végrehajtásában. A