Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

Bevezetés

A füzet megszerkesztésével az igazgató-választmány alulírottat bízta meg. A kézirat 1924-ben már sajtókészen állt, de közzététele anyagi okokból késett. Hogy most a füzet végre napvilágot látott, az a Magyar Tudományos Akadémia nagylelkű támogatásának köszönhető, mely anyagi hozzájárulásával tette lehetővé annak közrebocsátását. A Bevezetés csak általánosságban ismerteti a füzet anyagát, az egyes darabok jellemző sajátságait. Ezekről az egyes czímerképékhez fűzött magyarázat emlékezik meg részletesebben. A 31 darab közül, mely a jelen füzetben foglaltatik, a legtöbb ismét Zsigmond király korára esik. Számuk 10, míg I. Ulászló 2, V. László 5, Hunyadi Mátyás 2, II. Ulászló 4 és II. Lajos 7 darabbal van képviselve. Azonkívül Báthory Zsigmond erdélyi vajda is képviselve van a Gyulay családnak 1591. évi czímerevei. Érdekességtekintetében miben sem állanak mögötte az első két füzetben közölteknek. A Zsigmond idejéből származó czímerek közül mindjárt az első, a Hideghéti vonja magára a figyelmet. A Hideghéti armális — mely sorban harmadik festett armálisunk — az első képviselője annak a formának, melyben középkori czímeresleveleink keltek. Amíg az első kettő, a Tétényi és Haraszti 1405-, és a Garázda és Szilágyi 1409-ben kelt armálisok kettős királyi pecsét alatt keltek, a szövegben a teljes királyi czímmel és a királyi kanczellár és az egyházi és világi országnagyok neveinek felsorolásával, addig a Hideghéti armális a királyi titkos pecsét alatt kelt, a czím a királyi kisebb czímet mutatja, az országnagyok neveinek felsorolása is elmarad, és így már külső kiállítása és formulái tekintetében-is külön oklevéltípust mutat, mely mintegy az átmenetet képezi a pátens formából a privilégiális formába. A magyar czímeresleveleknek jellemző sajátsága, hogy a czímerkép az oklevél élére van festve. Az első ismert festett armális — a már említett Tétényi és Haraszti armális — birodalmi mintára van kiállítva, a czímerkép az oklevél közepére van festve. Ilyen, birodalmi mintára kiállított czímereslevelet a középkori magyar heraldika többet ismer. Ilyen a nagykapusi Hoffmaister armális 1454-ből (XV/JXV. tábla) és ilyet a xv. század második feléből és a xvl. század elejéről még többet ismerünk, így a Kannstorfer armálist V. Lászlótól, Késmárk és MorvaHradist városok armálisait Mátyás királytól, a Sapharych-családét II. Ulászlótól. Feltűnő, hogy ezek a birodalmi mintára kiállított czímereslevelek kivétel nélkül idegen — német származású — egyének, illetve város részére szólanak, ami arra mutat, hogy az adománytnyertek a magyar formában kiállított armálisokat nem tekintették teljes joghatályúaknak. Figyelmet érdemel külső kiállítás tekintetében