Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.2. Újkor (1526-1849) ■ 93

A mezőváros (oppidum) átmeneti típus volt. A belső kereskedelmi gócpontokon, illetve uradalmi várak tövében emelkedtek ki a falvak közül, főként nagybirtokok területén. Lakóik jobbágyok voltak, de - változó mértékű - gazdasági kiváltságaik megkülönböztették őket környezetüktől: évi egy összegben fizették a földesúri adójukat, vásárokat tarthattak. Jogilag magánföldesúri, úriszéki ellenőrzés alatt voltak, de maguk választották vezetőiket (bírákat, esküdteket), akik ítélkeztek is polgártársaik felett.

2.1.2.5. FALVAK

A korai középkor falusi lakossága többféle jogállapotban és településtípusban élt: a szolga- (servus) helyzetűek főként majorszerű praediumokon, a szabad vagy szabados termelők terra (föld) vagy locus (hely), leginkább pedig villa nevű kistelepüléseken éltek. Az utóbbiak élén a XI-XII. században ún.falunagyok (villicusok) álltak, a bíró (iudex) elnevezés az egységes jobbágyság és a falurendszer kikristályosodásával, a XIII— XIV. században terjedt el. A bíró névadó tevékenysége a falulakosok feletti (a „falu füstjén való") alsó fokú bíráskodás volt, amelyet a hites esküdtekkel együtt gyakorolt, és ahonnan az úriszékhez lehetett fellebbezni. A bíró kezelte a falu közös javait, szabályozta a földközösségi művelést (nyilas osztás stb.), a határhasználatot, ügyelt a faluhatár épségére. Általában az uradalmi udvarbíró vagy tiszttartó útján érintkezett a falu földesurával. Egyik fő feladata az állami, földesúri adó szedésében és az egyházi tized szedésében való részvétel volt. A jobbágyok földbirtokos uraiknak adhattak terményadót (legrégibb forma), pénzjáradékot (az árucsere fellendülése nyomán) és robotot a földesúr majorjában. Az adófizetés nyilvántartó eszköze a középkorban többnyire az ún. rováspálca volt, amelybe belerótták az adó mennyiségét, majd kettévágva mind az adószedő, mind az adózó eltehette a maga példányát igazolásul.

2.2. ÚJKOR (1526-1849) ■ borsodi csaba

A XV. század végén váltás történt az európai országok államszervezetében: a rendi intézmények továbbélése mellett az újkori közigazgatás szerveinek, az ún. kormányszékeknek (dicasteria) új, fontos jellemzői lettek az állandóság, a központosítás, a szakszerűség és a kollegialitás (testületi döntéshozatal). Ez a folyamat hazánkat is elérte, de sajátos módon egybeesett a mohácsi csata nyomán előállott helyzettel, és annak következményeként a Habsburgok magyar trónra kerülésével. A Habsburgok magukkal hozták az európai államfejlődés már kialakult formáit, felgyorsítva a változást Magyarországon is.

A Magyar Királyság 1526-ot követően mintegy négyszáz esztendőre perszonális unióba került az osztrák örökös tartományokkal a Habsburg-, majd a Habsburg- Lotaringiai-ház fősége alatt. Az államszervezet alakulását ez a kapcsolat alapjaiban meghatározta.