Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.1. Középkor (1000-1526) ■ 89

tisztviselővel, aki a nádor eredeti hatáskörét vette át. Rá tartozott a királyi pénzügyek, a kamara kezelése, ítélkezett is az udvarban a királyt helyettesítve, és később sem saját maga - mint a nádor -, hanem a király jelenléte (praesentia regia) elé idézett. Az Aranybulla idejében körülbelül az volt a bírói szerepe, ami korábban a nádoré: az udvarban mindenki felett bíráskodhatott, és az ott megkezdett pert bárhol befejezhette, de birtokáról nem küldhetett idézést. Országos bíróvá, országbíróvá (iudex curiae) akkor vált, amikor, mint előtte a nádor, megszabadult az udvari gazdasági teendők végzésétől.

A tárnokmester (magister tavernicorum) a XIII. század végén vette át az udvar pénzügyi teendőit, mivel a tárnokok, a királyi birtokokról eredő jövedelmeket kezelők főnöke volt. Háza adott helyet a királyi levéltárnak is. Minthogy a királyi birtokokon letelepedett bevándorló hospesek, a városok lakóinak földbérét, adóját szintén kezelte, a királynak a városi polgárok felett fenntartott felsőbíráskodásában ő lett a helyettes, előbb csak alkalomszerűen, majd a XIV. század végétől - amikor a kincstartó lett a pénzügyek kezelője - már rendszeresen a városi polgárok főbírójává vált. A XV. század középétől kezdve nem lehetett a tárnokmestert kikerülni a királyhoz intézett fellebbezés esetében sem. Az országbíróhoz hasonlóan ő is a király helyett tartott bírói széket, és a városoknak küldött meghívólevelekben ezt nemegyszer hangsúlyozta is.

A főkincstartó (summus thesaurarius) a XIV. század utolsó évtizedeiben lett a királyi jövedelmek kezelője, a tárnokmester utódja. A török hadjáratokra megszavazott adók kezelése révén tisztsége egyre fontosabb lett, és a rendek a Jagelló-korban iparkodtak őt felelőssé tenni az országgyűlésnek.

Lovász-, pohárnok- és ételhordó- vagy asztalnokmesterrel (magister agasonum, buchario- rum vagy pincernarum és dapiferorum) 1200 körül találkozunk a királyi udvarban. Méltóságaik a XIV. század folyamán puszta címekké váltak, egykori hivatásukat helyetteseik látták el. Elükön az udvarmester (curiae regiae magister), rendesen egyszersmind országbíró állt.

A kápolnaispán (magister vagy comes capellae) a király udvari papjainak főnöke volt, III. Béla korától már biztosan. Az 1320-as évek óta a titkos kancellári (secretarius cancellarius) címet is viselte, hiteleshelyi működést fejtett ki az udvarban, és egy időben a királyi levéltár őre volt. Többnyire püspöki vagy kanonoki egyházi méltóságot viselt. Gyakran volt diplomáciai küldetésben, és ezért helyettese (vicecomes capellae) vezette a kancelláriai munkát.

2.1.1.5. UDVARI BÍRÓSÁGOK

A királyi udvarban (curia regis) négy bíróság volt: a nádoré, a - királyi jelenlétet (praesentia regia) helyettesítő - országbíróé, a királyi személyes jelenlété (personalis praesentia) és a királyi különös jelenlété (specialis praesentia). A két utóbbi királyi jelenléti bíróság élén a mindenkori kancellárok álltak. A XIV. század végétől a különös jelenléti bíróság vezetője a főkancellár volt, a személyes jelenlété pedig - hacsak