Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
60 ■ 1. Történeti segédtudományok veghű forrásközlés mennyire megy el a középkori szövegek közlésében a klasszikus szövegkiadásban alkalmazott módszer irányában, az a közlőtől függ. Végül forrásközlésnek minősül, ha a forrás rövid tartalmát a forrás eredeti nyelvén, illetve bármilyen más nyelven teszik közzé (regeszta). Általában a magyar nyelvű szövegek közzététele nyelvészeti szempontú, ezért a magyar szavakat, szövegeket betűhű formában olvashatjuk. Természetesen betű szerinti, illetve szöveghű kiadásban is olvasható magyar nyelvű történeti szöveg. A német nyelvű források átírásakor általában más-más gyakorlatot követnek a közép- és kora újkori (általában a XVII. század végéig), valamint a XVIII. századtól keletkezett iratok esetében. Az előbbi időszak iratainál általában - a hely- és személynevek, valamint a megszólítások kivételével, továbbá néhány kivételtől eltekintve (például a hangérték szerinti átírás az u-v esetében) - többnyire csupa kisbetűs, betű szerinti átírással találkozunk kiadásban, valamint elfogadott a nyelvészeti célú kiadványoknál az alapjában véve betűhív átírás alkalmazása is. A XVIII. századtól kezdve már a kis és nagy kezdőbetűs szavak eltérő átírásában és egyéb vonatkozásban napjaink német helyesírásához közelítenek a forráskiadások. Amennyiben egy szöveg több forrásban maradt fenn, akkor ezeket a szövegeket lábjegyzetben össze kell vetni (collatio textuum). Ha a szövegnek megvan az eredetije (originale) vagy őspéldánya (archetypus), akkor annak a szövegét közlik, és a későbbi másolatok eltéréseit csak lábjegyzetben hozzák. Ha egy szövegnek nincs eredetije, akkor a meglévő példányokból kísérlik meg az eredeti rekonstruálását, az eltérő változatok (varia lectio) lábjegyzetben olvashatók. A lábjegyzetelést kétféleképpen szokták megoldani: sorszámokkal, illetve szám- és betűjelekkel. Sorszámok használata esetén vagy a forrás eredeti sorainak a számával idézik a jegyzetelést kívánó részt, vagy az eredeti sorok számától eltérően a lapszélen megszámozzák a sorokat, és azok szolgálnak a jegyzetelendő részek idézésére. Számok, illetve betűk használata esetén az ábécé kisbetűivel a filológiai jegyzetet kívánó szavakat jelölik, számokkal pedig a tárgyi észrevételeket igénylő szavakat. Bizonyos, gyakrabban előforduló eseteket jelekkel szoktak mind a főszövegben, mind a lábjegyzetben közölni. () az egyetlen betűvel jelzett szavak (sigla) vagy más rövidítések feloldásának jelzése [ ] az íróanyag hibája vagy károsodása miatt (lyuk, vízfolt) nem olvasható szövegrészek jelzése < > a szövegből az író hibájából kimaradt, de szükséges szöveg pótlása { } tévedésből feleslegesen bekerült szöveg törlése a kivonatos közlés esetén a szöveg kihagyását jelöli ... a szövegből hiányzó (lacuna, hiatus) és a kiadó által ki nem egészített rész jele szövegváltozat jele + vagy add. a szöveghez valamelyik forrás hozzátesz - vagy om. a szövegből valamelyik forrás elhagy
