Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
596 ■ 6. Állományvédelem és reprográfia használt papírcédulák vagy palliumok gyakran értékes, megőrzendő információkat tartalmaznak. Ha egyértelműen látszik, hogy az iratot károsíthatják (például savas papírok), ezeket ki kell emelni, és más, megfelelő jelölési vagy összetartási módot (anyagot) kell alkalmazni. A fontos információt tartalmazó, kiemelt jelzőcédulákat és palliumokat külön kell őrizni, vagy savmentes papírra másolatot kell készíteni róluk. A papír szakadásainak „házilagos” javítása időnként elkerülhetetlen a továbbsza- kadás vagy a leszakadt darab elkallódásának veszélye miatt. Ekkor olyan megoldást kell választani, amely hosszabb távon sem károsítja az iratot, és szükség esetén nyomtalanul eltávolítható. Az egyik lehetőség keményítő vagy metil-cellulóz ragasztóval vékony japánpapírcsíkok használata. A művelet restaurátor útmutatása alapján könnyen elsajátítható. A másik, kényelmesebb lehetőség a speciális minőségű öntapadós ragasztószalag, amely az időállóság követelményeinek megfelelő papírból és ragasztóból készült. Átlátszó és átlátszatlan, fehér és sárgás színben kapható. A gyártó szerint ez a javítószalag nem károsítja a dokumentumot, és hosszú idő múlva is leoldható, ezekkel kapcsolatban azonban többen rossz tapasztalatokról számolnak be. Nem írott felületre a hagyományos, enyvezett papírszalag is használható, amely szükség esetén könnyen eltávolítható. Fölösleges vastag csíkot használni belőle, elegendő, ha a szakadást összefogja. A ragasztással járó károkozás elkerülhető, ha a sérült darabokat védőborítóba (például palliumba, poliészter tasakba) teszik. A kereskedelmi forgalomban kapható öntapadós ragasztókat (celluxot, ragtapaszt) nem szabad használni. Eltávolításuk nagyon nehéz, gyakran csak veszélyes vegyszerek használatával lehetséges. Ezt a munkát tanácsos gyakorlott szakemberre bízni. Ha sikerül is sérülésmentesen leválasztani a műanyag szalagot a felületről, az elszíneződött folt legtöbbször ott marad. A leszakadt könyvtáblákat puha, színezetlen pamutszalaggal kell a könyvtesthez kötni, hogy együtt maradjanak. Ez a szalag egyúttal figyelmeztet arra, hogy az a kötet sérült. A rögzítés módja masni legyen, ne csomó, mert azt könnyebb kioldani. A spárga és a rugalmas szalagok nem alkalmasak erre a célra, mert sérüléseket, elszíneződést okoznak. A sérült kötetek átmeneti védelmét szolgálja a becsomagolás vagy a dobozba helyezés is. A megfelelően előkészített, beszállított levéltári anyagot olyan tárolóeszközökben kell állandó tárolási helyükre helyezni, amelyek lehetővé teszik a jellegüknek megfelelő célszerű kezelést, és biztosítják megfelelő fizikai és kémiai védelmüket (lásd a 6.4.4. és a 6.5.3. pontokat). A tárolóeszközökön belül az egyes levéltári egységeket, továbbá a különösen értékes vagy sérülékeny iratokat - fizikai és kémiai védelmüket ugyancsak biztosító - védőborítókba (palliumba, borítékba) kell tenni. 6.5.2. Munkavégzés a levéltári anyaggal A ritkán használt levéltári anyag elfogadható állapotban marad akkor is, ha a környezeti körülmények nem optimálisak. Az egyre növekvő érdeklődés és az információhoz való könnyebb hozzáférés lehetővé tétele (például a tömeges másolatké
