Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.3. Paleográfia ■ 57

tes, gyakran a szövegértelmezést sem segíti. A magyar nyelvű szövegek írására mind a latin nyelvű írásbeliség, mind pedig a korabeli német írás rányomta bélyegét. Különösen nagy hatást gyakoroltak a kézírásra a korabeli nyomtatott betűk. Ezért jellemzőek a kézírásra a nyomtatásban használatos betűformák, illetve az egymástól elkülönülő betűk.

1.3.4.2. NÉMET PALEOGRÁFIA ■ KENYERES ISTVÁN

A középkori és kora újkori magyarországi írásbeliségben a német nyelvű iratok a latin után a második helyet foglalják el egy képzeletbeli ranglistán. A német nyelv használata különösen a helyi, főként városi közigazgatásban és az üzleti-kereskedelmi életben volt meghatározó. A hazai német nyelvű írásbeliség kialakulásának első szakaszát 1342 és 1526 közé tehetjük, annak ellenére, hogy az első ismert magyarországi német nyelvű oklevél 1319-ből származik (Pozsonyban kelt adománylevél a heiligenkreuzi ciszterci apátság számára), ugyanis a szervezett német írásbeliség csak a XIV. század közepén kezdett elterjedni, és elsőként a nyugatmagyarországi városokban (Pozsony, Sopron, Kőszeg) hódított teret. A század utolsó negyedében a Szepességben is megjelentek a német nyelvű iratok, míg az erdélyi szász területeket csak a XV. század második évtizedében érte el ez a tendencia. Kivételesen egyházi intézményekből is kikerülhettek német nyelvű oklevelek, erre is a nyugati határszélről van adatunk (a borsmonostori ciszterci apátságból, 1355). A magyar királyi kancellária német nyelvű okleveleket először Zsig- mond király és német-római király, majd császár idejében adott ki. Az első hazai német nyelvű királyi oklevél 1397-ből maradt ránk. A Zsigmondot követő uralkodók, főként a két Habsburg, Albert és V. László, majd I. (Hunyadi) Mátyás és a Jagellók kancelláriái egyre növekvő számban adtak ki német nyelvű okleveleket.

Az 1526 utáni időszakot szokás a hazai német írásbeliség kialakulása második korszakának tekinteni. Ezen időszak szempontjából meghatározó volt, hogy a magyar trónra kerülő Habsburgok birodalmi székhelye Bécsben volt, és a birodalom központi kormányszervei (Udvari Kamara, Haditanács, a magyar területeken is illetékes Alsó-ausztriai Kamara) német nyelven leveleztek, igaz, Magyarországon továbbra is a latin maradt a hivatalos nyelv. Az új helyzetben a német ajkú városok gyakran németül leveleztek, a központi hivatalok helyi hivatalnokaitól (például bányakamarák, harmincadok) is egyre nagyobb számban találunk német nyelvű iratokat. Ezt a korszakot, amelyben lényegében megtörtént és véglegesült a magyarországi német írásbeliség kialakulása, 1686-ig szokás számítani, az ezt követő, 1920-ig terjedő időszakot az osztrák-magyar német nyelvi érintkezések időszakának nevezzük. A korszak tekintetében meghatározó volt az ország újratelepítése keretében hazánkba érkező nagyszámú német ajkú bevándorló, így a Neoaquistica Commissio területén újratelepített városok esetében kancelláriáik német nyelvű gyakorlata (például Buda esetében).

Paleográfiai értelemben a német nyelvű iratok írása a latin paleográfiához tartó-