Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

566 ■ 6. Állományvédelem és reprográfia

az időállóság követelményeinek eleget tevő, poliészter fóliából készített tasakba helyezik. A beburkolás néhány előnye: fizikai támasztékot ad a meggyengült, akár darabjaira hullott lapnak anélkül, hogy rögzítenék hozzá; megvédi a dokumentumot az ujjnyomoktól és egyéb szennyeződésektől; stb. Mint bármely restaurálási eljárás, a beburkolás sem alkalmazható minden esetben, például meglazult festékrétegnél, mert elektrosztatikus hatása következtében darabkák válhatnak le. Savas papírt csak előzetes savtalanítás után vagy pufferolt papírlappal együtt szabad helyezni a tasakba.

Az iratrestaurálás fő lépései:

♦ Száraz tisztítás: a szilárd szennyeződések eltávolítása a felületről mechanikai úton.

♦ Szükség szerint fertőtlenítés.

♦ Nedves tisztítás (ezt megelőzően a színes anyagok vagy a meglazult festékréteg védelmére, fixálásra lehet szükség) vizes (esetleg alkoholtartalmú) oldattal. Történhet bemerítéssel („mosás”) vagy felületi kezeléssel. Pergamen esetében csak az utóbbi alkalmazható.

♦ A papírban felhalmozódott savak egy része mosáskor eltávolítható, a többit azonban lúgos anyaggal semlegesíteni kell, egyúttal gondoskodva arról, hogy a keletkező só a későbbiekben akadályozza az újrasavasodást. A semlegesítés bevált szerei a kalcium- és magnéziumvegyületek oldatai.

♦ Szárítás szobalevegőn.

♦ A meggyengült papírt és pergament híg ragasztóanyag oldatával bizonyos mértékig meg lehet erősíteni. Amennyiben ez nem elegendő, akkor ragasztóanyag használatával felületi megerősítő réteget kell képezni. A papír megerősítése papírral, a pergamené vékony hártyával történhet. Laminálásnak nevezik azt a műveletet, amelynek során műanyag réteg megolvasztásával vagy oldószeres aktiválása útján ragasztják a papírra a megerősítő réteget. A többi esetben a megnevezés: kasírozás. Az írott felületre kerülő réteget úgy kell megválasztani, hogy számottevően ne rontsa az olvashatóságot.

♦ A restaurálási folyamat utolsó lépése a szakadások megjavítása és a hiányok pótlása. A hagyományos, kézi kiegészítés során az eredetivel megegyező jellegű papírt, japánpapírt, illetve a pergament természetes eredetű ragasztóval illesztik a megfelelő helyre. A papírkészítés technikájának adaptálásával papír- és pergamenöntéssel is pótolhatók a hiányok, amikor papírpépet, illetve pergamenpépet használnak. A papíröntés gépesített változata is elterjedt, ami lényegesen meggyorsítja a munkát.

♦ A kötetek restaurálása bonyolultabb feladat. A könyvlapok restaurálása a fentiek szerint történik, a fűzés és a kötés helyreállításánál az eredeti technikát kell követni, és lehetőleg az eredeti anyagokat kell alkalmazni.

♦ A restaurált levéltári anyag további védelméről gondoskodni kell, ezért azt a restaurátor megfelelő védőborítóban, szükség szerint tárolási/használati útmutatóval ellátva adja vissza a levéltárosnak.

♦ A restaurálási dokumentációt mind a levéltárnak, mind a restaurátornak meg kell őriznie.