Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
6.1. Állományvédelmi alapelvek • 563 donságait általában nem javítja, csak stabilizálja az adott állapotot, ugyanakkor egy időre gátat szab a további károsodásnak. Ebből következik, hogy a kezelést akkor kell elvégezni, amikor a bomlási folyamatok még nem tették törékennyé a papírt. A művelet elvégzése egyes darabok esetében egyszerű, azonban idő- és költség- igényes. Néhány iratcsomó savtalanítása a restaurálás részfolyamataként nem okoz különösebb nehézséget, azonban a könyvek kezelése ilyen esetben már problematikus, hiszen lapokra kell szétszedni, majd helyre kell állítani azokat. Az a tény, hogy a levéltárakban és a könyvtárakban óriási mennyiségben őriznek a múlt század második fele óta gyártott papírból készült dokumentumokat, már évtizedekkel ezelőtt világossá tette, hogy ezek csak hatékony, tömeges módszerekkel menthetők meg a pusztulástól. A kezelendő iratok kiválogatása időigényes és felelősségteljes feladat. Savtalanítási program elindítása előtt együttesen kell mérlegelni az iratok forrásértékét, az eredetiben való megőrzésük indokoltságát és a papíranyaguk állapotát. A tömeges savtalanítás során az iratcsomókat és a köteteket szétbontás nélkül, esetleg laponként adagolva naponta több ezres-tízezres tételekben kezelik. Az 1970-es évek óta számos eljárást fejlesztettek ki és alkalmaznak egyre több országban a minden körülmények között eredetiben megőrzendő levéltári és könyvtári anyag konzerválására. A jelenleg ismert eljárások egyike sem tökéletes, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Valamennyi esetében lehetnek mellékhatások, és a tömeges jellegből következően 1-2% hiba is előfordulhat. Ezt azonban tolerálni kell, mert még mindig jobb, mint semmit sem tenni az adott időszakban keletkezett irattömeg teljes pusztulásának megakadályozására. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e tömeges savtalanításra, hanem, hogy az adott esetben melyik lehet a legkedvezőbb választás. A bevált és a XXL század elején általánosan használt eljárásokban kalcium- és magnézium-vegyületek vizes vagy szerves oldószeres oldatával vagy szuszpenziójával végzik a kezelést. A módszerek jellemzőiről, a mellékhatásokról és a minőségvizsgálatról bőséges szakirodalom ad részletes tájékoztatást. 6.1.4.2. A PENÉSZES LEVÉLTÁRI ANYAG FERTŐTLENÍTÉSE A levéltári anyagban a rajta megtelepedő penész jóvátehetetlen, információveszteséggel járó károkat okozhat, ugyanakkor súlyosan veszélyezteti az emberi egészséget. Az iratokat őrző levéltárnak és irattárnak mindent meg kell tennie a penészfertőzés elkerülése érdekében. Ezt szolgálja a raktár-higiénia, a penészgombák számára kedvezőtlen környezeti körülmények biztosítása és a felkészülés az esetleges vízkárból eredő mikrobiológiai veszélyek elhárítására. Mindezek a „megelőzés” feladatkörébe tartoznak, részletes ismertetésük a 6.2. és a 6.3. alfejezetben található. A levéltári anyag között talált penészes iratok láttán a levéltáros természetesen a fertőtlenítésre gondol. Erre azonban csak igen ritkán, rendkívül indokolt esetben van szükség. A döntést szakemberre kell bízni. A penészes anyagok fertőtlenítésére alkalmas valamennyi jelenleg ismert vegyszer
