Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
1.3. Paleográfia ■ 55 Gyakori a gótikus és a humanista írásnak a keveredése, sőt a német nyelvterületen az első gótikus írással nyomtatott könyvek hatására a mindennapi élet írása is a gótikus maradt, míg Európa más területein a nyomtatás révén is a humanista írás foglalta el a helyet minden más írás elől. A számokat a középkorban a XII. századig kizárólag betűkkel, római számokkal jelölték. Gyakori volt azonban, hogy nem nagybetűket, hanem kisbetűket használtak a római számok írásához. Európa-szerte a XIII. századtól írták az arab számokat. Nálunk csak a XV. században kezdték használni, és elő-előfordult, hogy keverten használták: félig római számokkal, félig arab számokkal adták meg az évszámot. 1.3.3. Nyelv és stílus ■ érszegi Géza Az írásbeliségünk emlékeire jellemző mind a nyelvük mind a stílusuk. A középkori kódexek és oklevelek nyelve többnyire a latin. A középkori latin nyelv a Karo- ling-reneszánsz hatására szerencsésen visszacsatolódott a klasszikus latinhoz. Ha elő-elő is fordulnak a Karoling-kort megelőző durva nyelvi formák a középkori la- tinságban, ezek valójában hibák, és nem jellemzők az általában jól megformált középkori latinságra. A közép (kori) latin fő szabályait tekintve azonos elveken épült fel, mint a klasszikus latin, annak mintegy továbbfejlődött változata. Noha a szavak egymástól való elkülönítése szóközökkel a középkorban már természetes volt, mégis gyakori, hogy bizonyos szóösszetételeket egybeírtak. Az első központozási jelek (interpunctio) a ritmikus prózában jelentek meg, ahol egy-egy ritmikus egység lezárását ponttal vagy vesszővel jelölték. A pápai kancellária a XIII. századig a pontot (punctum) a mai vessző helyett használta, és csak a következő évszázadban vette fel a pont, a vessző és a kettőspont a mai jelentését. A kérdőjel és a felkiáltójel azonban a humanisták találmánya volt a kerek zárójellel együtt. A középlatin nyelv szóanyagát illetően háromféle újítás figyelhető meg: ♦ a klasszikus latinban is meglévő szavak új jelentést kaptak, ♦ a klasszikus latinban is meglévő szavakat tovább képeztek, ♦ új, más nyelvekből való szavakat latinosítottak. A középlatin nyelv stílusára a XII. század végéig a rímes próza nyomta rá a bélyegét. Megszerkesztésénél arra törekedtek, hogy a lehetőleg egyenlő hosszúságú szófűzések rímes végződést kapjanak: Felix igitur Hungária, Magyarország tehát boldog, Cui sunt dona data varia, Jutott neki adomány sok, Omnibus enim horis Hisz örülhet minden órán Gaudeat de munere sui litteratoris... Deákjának ajándékán... A XIII. századtól kezdve az újjáéledt antik örökség, a ritmikus próza foglalta el a rímes próza helyét. A prózaritmus, miként a rímek, többnyire a mondatok, szófűzések végén jelentkeztek.
