Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

6.1. Állományvédelmi alapelvek ■ 553

gaként vannak jelen. Az állati eredetű ragasztók a környezet páratartalmára érzékenyek: túlságosan száraz körülmények között kiszáradnak, rugalmasságukat és ragasztóképességüket elvesztik, megrepedeznek. Ez a fényképészeti anyagokon lévő zselatinréteg esetében információveszteséget jelent, a könyvkötéseknél pedig a kötet gyengülését, sérülékenységét okozza. A túlságosan párás környezetben az állati és növényi eredetű ragasztók egyaránt könnyen megpenészednek. A természetes eredetű ragasztók kedvelt „támadási célpontjai” a rovaroknak, amelyek számára könnyen emészthető táplálékul szolgálnak.

A műanyagok a modern információhordozók részeként egyre növekvő mennyiségben kerülnek be a levéltárakba. Műanyagokat az állományvédelmi tevékenység során is használ (hat) nak a levéltárak például restaurálási segédanyagként vagy védőborítóként (poliészter tasakba burkolás). Műanyagnak a természetben elő nem forduló anyagokat nevezik. A műanyagok csoportján belül megkülönböztethetők a szintetikus anyagok, amelyeket kis molekuláknak hosszú láncokká vagy térhálós szerkezetté való összekapcsolásával (például polietilén, poliészter, PVC), és a természetes alapú műanyagok (például metil-cellulóz, karboximetil-cellulóz), amelyeket természetes anyagból (az említett esetekben cellulózból) állítanak elő. A megőriz- hetőség szempontjából kedvezőtlen, hogy hő hatására többnyire deformálódnak, öregedésük során káros változásokon esnek át. Az egyik legismertebb, a műanyagok öregedéséből adódó levéltári probléma az acetátalapú (mikro)filmeknél jelentkező, önmagát erősítő bomlási folyamat, az „ecetsavszindróma”, ami információ- vesztést okoz, végső esetben teljes megsemmisüléséhez vezethet. A műanyagok tulajdonságainak javítására használt adalékanyagok (például lágyítószerek) diffúziója, kipárolgása, savassága stb. miatt a velük érintkező anyag (a gyakorlatban legtöbbször a papír, íróanyag) károsodhat.

A levéltári anyagban a különböző anyagok együttesen, ún. kompozitok (összetett tárgyak) formájában is megtalálhatók. Ilyenek például a címeres levelek (pergamen, alapozás, több, szerves és szervetlen anyagokat tartalmazó festékréteg, selyemzsinór, viaszpecsét), a fatáblás, fémveretekkel ellátott kötetek, a fotográfiai anyagok (műanyag, zselatin, fémszemcsék), a mágneses és optikai adathordozók (műanyag, fém, kötőanyagok, címkéjükön papír és íróanyag stb.). Tartósságukat befolyásolja, hogy ezek az anyagok különböző módon reagálnak a környezet változásaira: például öregedésük során és az ingadozó klimatikus körülmények hatására az egymással érintkező rétegeik elválhatnak egymástól. Esetükben különösen fontos, hogy a tárolásuk szélsőségektől és gyakori ingadozásoktól mentes körülmények között történjék.

6.1.2.5. IDŐÁLLÓ ANYAGOK ÉS TECHNOLÓGIÁK

Ahhoz, hogy a levéltári iratok a lehető leghosszabb ideig megőrizhetők legyenek, előállításukhoz időálló anyagokat (íráshordozót, íróanyagot) és technológiákat kell használni. Az Ltv. ezt elő is írja (9. §), és a levéltáros felelőssége, hogy felhívja az