Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

6.1. Állományvédelmi alapelvek ■ 551 mítógéppel nyomtatott iratok. A fénymásolókban és a nyomtatókban elektrosztati­kus festékkazetták (tonerek) segítségével hozzák létre az írást, a képet. A festékka­zetta típusának és a benne lévő színezéknek meghatározó szerepe van a létrejövő írásAép tartósságára nézve. A száraz festékanyagot tartalmazó kazetták túlnyomórészt hőérzékeny polime­reket, szénport vagy színes pigmenteket, valamint elektrosztatikus töltést generá­ló „hordozót” tartalmaznak. A folyékony festékanyagú kazettákban finoman el­oszlatott pigmentek vagy színezett akrilgyangyta részecskék vannak szigetelő tu­lajdonságú folyadékban, amit az elektrosztatikus képre porlasztanak. Az eredmény tartósabb, mint a száraz kazettával kapott kép, miután a kép a papír rostjaiban és nem a felületén keletkezik, ahogy az a száraz kazetta esetében történik. A színes festékkazettákat szerves színezékekkel készítik, ezért képük halványodásra, elszí­neződésre hajlamos. A száraz festékanyag nehezen tapad meg a kis pórusú vagy mázolt papír felületén. Minden festékkazetta érzékeny a hőre, a környezeti körül­mények változására, a légszennyező anyagokra, az oxidációs hatásokra, a kompo­nensek szétválására. A nyomat tartósságára nézve a kémiailag stabil festékanyagon (pigment) kívül meghatározó fontosságú a célnak megfelelő felületi minőségű pa­pír és a gyári előírásoknak eleget tevő műszaki állapotú másológép vagy nyomtató, mert a festékanyag kötődése a papírhoz e tényezőktől is függ. Az ilyen technikák­kal készített nyomatok tárolásánál figyelembe kell venni, hogy az írás nyomás, meleg vagy (számos műanyagban lévő) lágyítószer hatására átkerülhet a vele érint­kező felületre. A tartós megőrzésű nyomatokat időálló papírra kell készíteni. A tintasugaras nyomtatókban a vizet, glikolt és színezéket tartalmazó íróanyagot finom cseppek formájában, folyadéksugárként, a felület érintése nélkül juttatják a papírra, ahol az megkötődik. Az ilyen módszerrel nyomtatott iratok stabilitása két­séges: a tinta elhalványodásra hajlamos, vízben oldható, a papír minősége és a kör­nyezeti tényezők (hő, páratartalom, légszennyeződés) befolyásolják a tartósságát. A másológéppel vagy számítógépes nyomtatóval előállított színes dokumentu­mok általában nem tartósak, ezért a levéltári területen kerülni kell megőrzésüket. Az elmúlt évtizedek iratai között előfordulnak ún. termo/hö papírok. Ezeket egy­kor elsősorban faxpapírként használták, mostanában inkább bizonylatok nyomta­tásához. A hőpapír a hő hatására (például a nyomtatóban) megfeketedve rögzíti az információt. Az így készült dokumentumok élettartama rendkívül korlátozott, ezért tartós megőrzésük csak mielőbbi időálló minőségű másolat útján lehetséges. 6.1.2.4. A LEVÉLTÁRAKBAN ELŐFORDULÓ EGYÉB ANYAGOK A levéltári gyűjteményekben a bőr könyvkötések anyagaként van jelen. A bőrt mar­ha, borjú, sertés, kecske és juh lenyúzott bőrének cserzésével állítják elő. Könyv­kötés céljára növényi és timsós cserzésű, a XIX. századtól pedig már krómos és vegyes cserzésű bőröket is használtak. A cserzőanyag milyensége és az alkalmazott technika sokféle bőrt eredményez. A cserzett bőrt végül általában festik, és minden

Next

/
Thumbnails
Contents