Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
550 ■ 6. Állományvédelem és reprográfia ványi eredetű pigmenteket (például rézzöld, ultramarin, cinóber) vagy oldható növényi színezékeket (például sáfrány, bodzabogyó) használtak. A pigmentekkel színezett tintákkal ellentétben a növényekkel színezett tinták érzékenyek a környezeti hatásokra. A XIX. század második felétől elterjedt a szintetikus, savas anilinszíne- zékek használata. Ezek fény hatására elhalványulnak, megváltoztatják színüket, vízben és a legtöbb szerves oldószerben oldódnak. A XX. században az íróanyagok szinte áttekinthetetlen változatosságban kerültek forgalomba. A modern tinták összetételét általában gyártási titokként kezelik. A felhasználási igény változása miatt (már nem tollheggyel, hanem töltőtollal írnak) a korábbiaktól nagyon eltérőek: nem sűrűsödnek be, nincs anyagkiválás belőlük, stb. A bélyegzőfestékeknek két típusa van: az olajmentes, amely színét vizes etilén- glikolban oldódó színezékektől nyeri, valamint az olajalapú, amely olajsavat és olajokat tartalmaz pigmentekkel (korom, ultramarin stb.) vagy zsíroldható színezékekkel színezve. A bélyegzőfesték a száradását befolyásoló és tartósító adalékanyagokat is tartalmaz. Érzékenységét (színének tartósságát, oldékonyságát stb.) a készítéséhez használt anyagok határozzák meg, a fekete színű bélyegzőfesték például csak akkor időálló, ha a festékanyaga korom. A golyóstollakban (poli)glikolban oldott, nagy koncentrációjú, sűrű színezékoldatok vagy ún. festékpaszták (zsírban vagy szerves oldószerben oldott színezékek, gyanták stb.) vannak. Ezek vízben általában nem oldódnak, de alkoholban és más szerves oldószerekben igen. A paszta nagy viszkozitása miatt nem hatol be az írott felületbe, ezért az írás dörzsállósága gyenge. Bizonyosfajta golyóstollírásokon megfigyelték, hogy idővel megváltoznak, komponenseikre válnak szét. A rosttoliakban és filctollakban lévő tinták vízben vagy alkoholban, más esetekben aromás szénhidrogénekben oldott színezékeket tartalmaznak. A használatukkal készített írás általában instabil. A tintagyártásban - az utóbbi időszak fejlesztései eredményeként - a korábbi termékek sok hiányosságát sikerült kiküszöbölni. Az írógépszalag tintával vagy szénszemcsékkel átitatott textilcsík, amelyről a festékanyag gépeléskor átkerül a papírra. Az íráskép általában stabil, de elhalványodhat; különösen abban az esetben, ha sokszor használt írógépszalaggal készült. A gépírás néhány példányban való másolására használt indigó (papír) vékony papír vagy műanyag fólia, egyik oldaláról festékanyagot tartalmazó réteggel bevonva. Az indigópapírral készült írás többnyire gyenge minőségű: elhalványodhat, elmázolódhat, átüthet. A nyomdafesték szerves vagy szervetlen pigmenteket, kötőanyagokat és egyéb segédanyagokat tartalmaz. A fekete nyomdafesték pigmentként leggyakrabban szénport tartalmaz. A színes nyomdafestékek színét régen legtöbbször természetes, az utóbbi időben szintetikus festékanyagok adják. A korábban használt természetes kötőanyagokat (lenolaj, lenolajkence, gyanta) műgyanták és kaucsukszár- mazékok szerves oldószeres oldatai váltották fel. A nyomdatechnikától függően különböző nyomdafestékek használatosak. Összetételük alapvetően befolyásolja a nyomtatott írás víz-, oldószer-, dörzs- és fényállóságát. A levéltári anyagban növekvő mennyiségben találhatók fénymásolatok és szá
