Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
6. Állományvédelem és reprográfia
548 ■ 6. Állományvédelem és reprográfia A papír kémhatása (savas vagy lúgos jellege) egyszerű módon, közelítőleg megállapítható az ún. pH-toll használatával. A tollal savas papíron tett jelölés sárga, míg a semleges körüli és a lúgos papíron lila színű. Pontos mérés pH-mérő műszerrel végezhető. 6.1.2.2. A PERGAMEN A pergamen a XVI. század előtt keletkezett dokumentumok jellemző anyaga: okleveleket, címeres leveleket, iratokat írtak rá, esetleg könyveket készítettek belőle, térképek, rajzok hordozójaként alkalmazták. Szűkebb körben napjainkig használatban maradt egyedi, tartós érvényű, ünnepélyes okmányok céljára. A pergament már a Kr. e. IX-VII. században ismerték a Földközi-tenger környékén, de a papiruszénál bonyolultabb készítési módja miatt csak ritkán használták. Pontos előállítási módszerét a kis-ázsiai Pergamon városban alakították ki, nevét innen kapta. Készítése ma is kézművesmunka. Európában a pergamen a VII-VIII. században terjedt el széles körben. A középkorban csak erre írtak, amíg a XVI. századtól kezdte kiszorítani az olcsóbb papír. A pergament sok nyelven „velin”-nek (angolul ,,vellum”-nak) is nevezik, ezt a nevet a nagyon jó minőségű, meg nem született vagy születése után elpusztult kisborjú bőréből készült anyagra használják. A pergamenre használatos a nem pontosan meghatározott értelmű hártya kifejezés is. A pergament állati bőrből készítik meszes kezeléssel, amit áztatás, lazítás és tisztítás után kifeszítve szárítanak meg; cserzést nem végeznek. Európában az írópergamen készítésére leggyakrabban juh-, kecske- és borjúbőrt használtak. Feszítés hatására a bőrt alkotó fehérjerostok a felülettel párhuzamosan rendeződnek, és kétdimenziós szerkezetet alakítanak ki. A száraz pergament kifeszített állapotban habkővel csiszolják, majd finom krétaporral dörzsölik be, hogy kitöltsék a felületi egyenetlenségeket. Túl sok kréta a pergamen felületén megakadályozza a tinta kötődését a rostokhoz, ami az írás lepergését okozhatja. A pergamen minőségét az állat fajtája, kora, a földrajzi terület és az életmódja, táplálkozása erősen befolyásolja. A kész írópergamen fehér vagy sárgásfehér színű, sima felületű, erős, eléggé rugalmas, bár esetenként rideg anyag. Felülete többnyire nem olyan sérülékeny, mint a cserzett bőré. Mivel a fehérjerostok között a víz biztosítja a rugalmas kapcsolatot, a pergamen legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a nedvesség változására igen érzékeny, ezért nem szabad nagyon párás vagy túlságosan száraz környezetben tárolni, sem pedig a páratartalom gyors változásainak kitenni. A kedvezőtlen pára- tartalom hatására hullámosodás, zsugorodás, merevség lép fel, szakadások keletkeznek rajta. Tartós nedvesség (víz) és meleg hatására fokozatosan zselatinizáló- dik (elkocsonyásodik), ami összeragadásával, deformálódásával jár, ha pedig nem tud kiszáradni, teljesen tönkremegy. Nedves állapotában mikrobiológiai élőlényeknek táplálékul szolgál, aminek eredményeként meggyengül, szétmállik. Fehérjekedvelő rovarok és rágcsálók ugyancsak károsíthatják. A pergamen kémiailag enyhén lúgos jellegű, egyes környezeti hatásokra azonban savassá is változhat, így a
