Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

6.1. Állományvédelmi alapelvek ■ 547 (hemicellulóz, gyanták) a facsiszolatos („fatartalmú”) papírokat az idő múlásával egyre savasabbá teszik. így az eleve kisebb szilárdságuk csökken, színük sárgás, barnás lesz, és idővel törékennyé válnak. Ezeket a káros folyamatokat a savas jelle­gű (timsós-gyantás) enyvezés csak gyorsítja. A tiszta cellulózból készült („famentes") papírban nincs ugyan lignin, azonban a gyártásakor használt savas enyvezőanyag az ilyen papírt is fokozatosan elbontja, tönkreteszi. A papír élettartamára nézve kedvező változás következett be a papírgyártásban, amikor az 1970-es évektől kezdődően áttértek a semleges közegben használható, szintetikus enyvezőanyagok alkalmazására. Az így készített papír élettartama lénye­gesen hosszabbá vált, miután nem kerül bele savas adalékanyag. A gépi papírgyártásban segédanyagként egyéb anyagokat, például fehérítőszere­ket, töltőanyagot is használnak. A korábban töltőanyagként adagolt kaolin helyét a lúgos kémhatású kalcium-karbonát töltőanyag vette át, ami semlegesíti a cellulózt károsító, jelen lévő és a későbbiekben keletkező savas anyagokat, vagyis pufferként viselkedik. Levéltárosok már a XIX. század végén kifejezték aggodalmukat a papír minősé­gének romlása és az iratok élettartamának ebből adódó megrövidülése miatt; figye­lemfelhívásuk azonban eredménytelen maradt. A XX. század vége felé számos erőfeszítés történt annak érdekében, hogy a megőrzendő iratok és kiadványok készítésére ne savas, ebből következően rövid élettartamú papírokat használjanak. Néhány országban törvényben szabályozták a meghatározott célokra használandó papírok minőségét, máshol nemzeti vagy nem­zetközi szabványok előírásait veszik figyelembe. A szakemberek egyöntetű véle­ménye szerint a papír sav/lúg tartalma és egy, a későbbi savas hatást semlegesítő lúgos pufferanyag jelenléte együttesen határozza meg, hogy az adott papír időálló­nak minősül-e, vagy sem. Az 1980-as évek óta brit és amerikai szakemberek által folytatott kampányok eredményeként tartósan megőrzendő iratokhoz és nyomtatványokhoz egyre több országban időálló papírt használnak. Ahol lehetséges, alkalmazzák az ISO 9706; 1994 (E) nemzetközi szabvány időálló papír szimbólumát, amely a végtelen jelét (°o) tartalmazza. Ez a szabvány azokat a papírokat határozza meg, amelyek hasz­nálhatósági tulajdonságai hosszú ideig, ellenőrzött körülmények között tárolva nem vagy csak kismértékben változnak meg. Vagyis kémiailag és ebből követke­zően fizikailag is hosszú időn át stabilak. Döntő tényező, hogy készítésükhöz ere­deti, új rostokat, nem pedig hulladékból újrahasznosítottat használjanak. Ezt az ANSI Z39.48:1984 USA szabvány mondja ki. Az időálló papírtól meg kell különböztetni a savmentes papírt, ami semleges eny­vezőanyaggal, semleges közegben készül, ezért kémhatása semleges körüli (pH 6,5- 7,0), de nem tartalmaz lúgos pufferanyagot (kalcium- vagy magnézium-karbonát), ami a környezet savas hatásait (például légszennyeződés) semlegesíti. Ebből követ­kezően semleges kémhatását nem tudja hosszabb ideig megőrizni. Tehát minden időálló papír savmentes, de nem minden savmentes papír időálló.

Next

/
Thumbnails
Contents