Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

6. Állományvédelem és reprográfia

6.1. Állományvédelmi alapelvek ■ 547

(hemicellulóz, gyanták) a facsiszolatos („fatartalmú”) papírokat az idő múlásával egyre savasabbá teszik. így az eleve kisebb szilárdságuk csökken, színük sárgás, barnás lesz, és idővel törékennyé válnak. Ezeket a káros folyamatokat a savas jellegű (timsós-gyantás) enyvezés csak gyorsítja.

A tiszta cellulózból készült („famentes") papírban nincs ugyan lignin, azonban a gyártásakor használt savas enyvezőanyag az ilyen papírt is fokozatosan elbontja, tönkreteszi.

A papír élettartamára nézve kedvező változás következett be a papírgyártásban, amikor az 1970-es évektől kezdődően áttértek a semleges közegben használható, szintetikus enyvezőanyagok alkalmazására. Az így készített papír élettartama lényegesen hosszabbá vált, miután nem kerül bele savas adalékanyag.

A gépi papírgyártásban segédanyagként egyéb anyagokat, például fehérítőszereket, töltőanyagot is használnak. A korábban töltőanyagként adagolt kaolin helyét a lúgos kémhatású kalcium-karbonát töltőanyag vette át, ami semlegesíti a cellulózt károsító, jelen lévő és a későbbiekben keletkező savas anyagokat, vagyis pufferként viselkedik.

Levéltárosok már a XIX. század végén kifejezték aggodalmukat a papír minőségének romlása és az iratok élettartamának ebből adódó megrövidülése miatt; figyelemfelhívásuk azonban eredménytelen maradt.

A XX. század vége felé számos erőfeszítés történt annak érdekében, hogy a megőrzendő iratok és kiadványok készítésére ne savas, ebből következően rövid élettartamú papírokat használjanak. Néhány országban törvényben szabályozták a meghatározott célokra használandó papírok minőségét, máshol nemzeti vagy nemzetközi szabványok előírásait veszik figyelembe. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a papír sav/lúg tartalma és egy, a későbbi savas hatást semlegesítő lúgos pufferanyag jelenléte együttesen határozza meg, hogy az adott papír időállónak minősül-e, vagy sem.

Az 1980-as évek óta brit és amerikai szakemberek által folytatott kampányok eredményeként tartósan megőrzendő iratokhoz és nyomtatványokhoz egyre több országban időálló papírt használnak. Ahol lehetséges, alkalmazzák az ISO 9706; 1994 (E) nemzetközi szabvány időálló papír szimbólumát, amely a végtelen jelét (°o) tartalmazza. Ez a szabvány azokat a papírokat határozza meg, amelyek használhatósági tulajdonságai hosszú ideig, ellenőrzött körülmények között tárolva nem vagy csak kismértékben változnak meg. Vagyis kémiailag és ebből következően fizikailag is hosszú időn át stabilak. Döntő tényező, hogy készítésükhöz eredeti, új rostokat, nem pedig hulladékból újrahasznosítottat használjanak. Ezt az ANSI Z39.48:1984 USA szabvány mondja ki.

Az időálló papírtól meg kell különböztetni a savmentes papírt, ami semleges enyvezőanyaggal, semleges közegben készül, ezért kémhatása semleges körüli (pH 6,5- 7,0), de nem tartalmaz lúgos pufferanyagot (kalcium- vagy magnézium-karbonát), ami a környezet savas hatásait (például légszennyeződés) semlegesíti. Ebből következően semleges kémhatását nem tudja hosszabb ideig megőrizni. Tehát minden időálló papír savmentes, de nem minden savmentes papír időálló.