Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
S.4. Levéltári kiadványok és könyvtárak ■ 531 5.4. LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK ÉS KÖNYVTÁRAK ■ RESS IMRE 5.4.1. Kiadványok A levéltári kiadványok a levéltári irodalom termékei. Céljuk részben az, hogy a levéltári munkát segítsék, részben pedig, hogy a munka eredményeit közzétegyék. A levéltári irodalom tehát egyrészt a levéltárosokhoz, másrészt az olvasók szélesebb rétegeihez szól. A levéltári kiadványok két klasszikus formája a levéltári segédlet és a forráskiadvány volt. Az új igényeknek, a technikai lehetőségeknek megfelelően itt is jelentős fejlődéssel találkozunk. A levéltári terület jelenleg két központi folyóirattal rendelkezik. A Levéltári Közlemények mint a Magyar Országos Levéltár folyóirata, 1923-ban indult meg. Elsősorban levéltár-elméleti, közigazgatás-történeti és forrástudományi tanulmányokat, valamint ilyen jellegű könyvismertetéseket tesz közzé. 1951-ben, a levéltárügy államosítása után jelent meg első ízben a Levéltári Híradó a főhatóság (Levéltárak Országos Központja) folyóirataként. Az első években igen sok fordítást közölt a szomszédos országok és főként a Szovjetunió levéltári irodalmából. 1961-től Levéltári Szemle címen jelenik meg, és a névváltozás profilváltással járt együtt. Azóta a Szemle a magyar levéltárügy aktuális kérdéseivel foglalkozó, a levéltári munka gyakorlati, módszertani kérdéseit taglaló és a levéltári anyag egyes fontosabb részeit ismertető cikkeket, valamint főként a magyar levéltári kiadványokról készített ismertetéseket közöl. 2000 óta kiadója a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Levéltárosok Egyesülete és az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa. Az egyes levéltárakhoz kötődő folyóiratok közül érdemes megemlíteni a Turult, amely a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság és a Magyar Országos Levéltár közös kiadványa. A második világháború előtt is működő lapot 1992-től indították el újra. Budapest Főváros Levéltára adja ki 2001 óta a Budapesti Negyedet, amely azonban nem levéltári folyóirat, noha történeti tárgyú cikkeket, dokumentumokat rendszeresen közöl. A levéltári kiadványoknak ma is leggyakoribb formája a tájékoztató segédlet. Elsőnek az alapszintű segédletek kiadása kezdődött meg az 1950-es években, ami a Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya megbízásából, központi keret felhasználásával, a Magyar Országos Levéltár feladata volt. Mint jeleztük, 1959-től megjelentek a MÓL, majd a területi állami levéltárak fondjegyzékei. A középszintű segédletek közül a Levéltári Leltárak sorozatban - évente 3-4 alkalommal - a Magyar Országos Levéltár repertóriumai. A harmadik sorozat a Levéltári jegyzékek címet viselte, ahol darabszintű segédletek kiadására nyílt lehetőség. Ebben a sorozatban jelent meg a területi levéltárak térképeinek katalógusa, a feudális kori összeírások jegyzéke, később a Magyar Országos Levéltár térképtára egy részének katalógusa is. 1976-tól - központi keretből - lehetőség volt az egyházi levéltárak egyes segédleteinek kiadására is, amit 1982-től az Új Magyar Központi Levéltár vett át.
