Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
532 ■ 5. Levéltártan 1976-ban készült először közös ismertető a magyarországi levéltárakról, angol nyelven, Balázs Péter szerkesztésében, majd 1983-ban - kibővített formában - megjelent a magyar változat is. Ezek készítését és korszerűsítését ezután a Magyar Levéltárosok Egyesülete vállalta. Az 1960-as évektől jelentek meg a Magyar Országos Levéltár alap- és ismertető leltárai, majd a különféle levéltár-ismertetők, kalauzok a területi levéltárakról (lásd az 5.2.4.1. pontot). A tipikus levéltári kiadványok közé tartoznak a forrásközlések. Ezek összeállítása - központi utasításra - az 1950-es években indult meg, majd a tanácsi levéltáraknál az 1970-es években vett új lendületet. A tanácsi levéltárak által megjelentetettek legtöbbje helytörténeti szöveggyűjteményként (olvasókönyvként) látott napvilágot, és nemcsak a szakemberek, hanem a szélesebb olvasóközönség részére is készült. Ezért a források szövegét nem betűhíven, sőt az idegen nyelvűeket nem is azok eredeti nyelvén, hanem magyar fordításban közölték. Tárgyukat tekintve a forrásközlések lehettek tematikusak vagy irattípus szerintiek. Utóbbiakhoz tartoztak például az oklevelekről készült kiadványok. A tematikusok gyakran kapcsolódtak egyes személyekhez, eseményekhez, évfordulókhoz, olykor meglehetősen tendenciózus válogatással. A levéltári irodalom körébe tartozik a fondképzők hivataltörténete, ami szorosan kapcsolódik a történettudomány különböző ágaihoz (egy közigazgatási hatóságé a közigazgatás-történethez, egy gazdasági szervé a gazdaságtörténethez stb.). E kötetek szerzői nem törekszenek a fondképzők történetének teljes feldolgozására, csupán a kereteket állapítják meg, amelyek között azok működtek. Idetartozik a hatáskör és illetékesség, a szervezet és ügyintézés. Különös gondot fordítanak a fondkép- ző ügymenetének és iratkezelésének vizsgálatára, politikai, gazdasági vagy egyéb irányú tevékenységének feldolgozását azonban nem tekintik feladatuknak. Nagyobb hivataltörténeti munkák (monográfiák) külön kötetekben, kisebb tanulmányok pedig a levéltári folyóiratokban jelentek meg. Előbbiek közül érdemes megemlíteni a Magyar Országos Levéltár vonatkozásában a királyi kúriáról, a magyar kamaráról, a birtokok igazgatásáról stb. megjelent köteteket, de több kiadvány (és cikk) készült a tanácsok szervezetével, működésével kapcsolatban is. Szólni kell a levéltár-történeti kiadványokról is, amelyek eredményei általában folyóiratokban láttak napvilágot. Az önálló kötetek rendszerint évfordulókhoz kötődtek. 2000-ben jelent meg a levéltárak 1000 évét összefoglaló kronológia, 2006-ban - a 250 éves évforduló alkalmából - a Magyar Országos Levéltár történetéről szóló kiadvány. Az önkormányzati (korábban tanácsi) levéltárak munkatársai a felsorolt kisebb- nagyobb levéltártani munkákat legtöbbször nem a központi folyóiratokban, hanem a helyben kiadott levéltári évkönyvekben vagy más rendszeresen megjelenő periodikákban publikálják. A levéltári évkönyvek rendszeresen közöltek és közölnek az illető területtel, az ott élő személyekkel kapcsolatos dolgozatokat, helytörténeti tanulmányokat is. Szerkesztőik gyakran törekedtek arra, hogy egy-egy tanulmány megírására neves budapesti történészeket is felkérjenek. Ezzel nemcsak a kiadvány színvonalát és presztízsét növelték, hanem igyekeztek azt bekapcsolni az országos történetírás menetébe is.
