Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
5.2. Az iratanyag feldolgozása ■ 521 iratok között. Meg kell azonban említeni, hogy leggyakrabban egy-egy kutatási témakörben, kiadványkészítés során készülnek a regeszták azzal a céllal, hogy nyomtatott formában segítsék a levéltári anyag használatát. Megjelent a Zsigmond-kori okmánytár, az erdélyi okmánytár, az Anjou-kori okmánytár, amelyekhez kronologikusan készültek a regeszták, míg egy-egy család vagy város középkori okleveleinek regesztázása, szintén kiadvány céljából, már válogatással történt. Amint említettük, az egységes munkavégzés és az adott irategyüttesnél felvenni szükséges speciális adatok meghatározása érdekében munkautasítást kell készítni a regesztázáshoz. A minimálisan felveendő adatokat fentebb felsoroltuk a regeszta definíciójánál, de azokon kívül számos, irategységenként jelentősen eltérő kiegészítő adat felvétele lehet szükséges. A rovatok kitöltésének módját is részletesen szabályozni kell a korábban említett kérdések egységes megoldása érdekében, a nevek írásának problematikáját, a helységek azonosításának kérdését nem is említve. Mindezek meghatározása - még a regesztakészítési munkák megkezdése előtt - a konzultatív úton elkészítendő munkautasítás feladata. Végezetül szólni kell arról, hogy a levéltári terminológia vitatott kérdése, hogy a térképekről és tervekről készülő analitikus segédlet, amelyet katalógusnak nevezünk, külön segédlettípus, vagy ez is a regeszta fogalomkörébe tartozik. Bár napjainkban is fenntartjuk az elnevezésbeli különbséget, gyakorlatban a két segédletet azonos típusnak tekintjük. ■ A mutató rendszerű segédletek A levéltári anyaghoz készült mutatókat „mutató rendszerű” segédleteknek tekintjük. A nyomtatásban megjelenő ún. egyszerű mutatóktól való megkülönböztetés érdekében használjuk ezt a kifejezést. A mutató rendszerű segédleteknek három típusát különböztetjük meg: a helynév-, a személynév- és a tárgymutatót. Az egyszerű mutató ábécérendbe szedett, és a címszó mellett az előfordulási oldalszámot adja meg. Ezek a mutatók közvetetten utalnak a levéltári anyagra, hiszen nyomtatásban megjelent munka oldalszámára utalnak, és ezen keresztül juthatunk el a levéltári forráshoz. A mutató rendszerű segédlet közvetlenül a levéltári anyagra utal, annak jelzetét tartalmazza. Az ilyen mutatók készítésének alapvető célja a levéltári anyagban, annak őrzési helyétől függetlenül, a keresett helyre, személyre vagy tárgyra vonatkozó anyag jelzetének megtalálása. A téma szerinti kutatás megkönnyítésére a Magyar Országos Levéltár munkatársa, Illéssy János a XIX. század végén - XX. század elején családnévmutatót készített. Ez az ábécében kezelt mutató azt a célt szolgálta, hogy a nemesi rang anyakönyvi bejegyzéséhez rendeletileg előírt nemességigazolási feladatok ellátásához feltárják a levéltár különböző fondjaiban előforduló források jelzetét. Ez a cédulagyűjtemény kapta később az Illéssy-patika elnevezést. Az 1990-es évek elején a kárpótlási feladatok ellátásához szintén készültek névmutatók mint mutató rendszerű segédletek. A levéltári mutatókra egyre nagyobb kutatói igény lenne, miután a felgyorsult életben a kutatók érthetően azt szeretnék, hogy ha témájuk szempontjából átné
