Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
520 ■ 5. Levéltártan alakítható. A középkori oklevelekről a Magyar Országos Levéltárban a számrendi sorozat mellett (ez az anyag eredeti rendje) időrendi és kiadói sorozat is készült. Lajstromlap minden oklevélről készül állományba vételével párhuzamosan. Bár ezeket az ún. „kékcédulákat” lajstromnak hívjuk, nem tartalmazzák a tárgymeghatározást, így átmenetet képeznek a jegyzék és a lajstrom között. ■ Regeszta A regeszta az egyes vagy egyedi iratokról készülő, analitikus módszerű tájékoztató segédlet. A regeszta tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyeket a lajstromnál felsoroltunk, de azzal a különbséggel, hogy tárgy helyett többnyire tartalmat kell megadni. További adatok: minden előforduló személynév, helynév, tárgy (műtárgy) felsorolása. Regesztázási munkautasításban rögzítik, hogy tömeges helynév-előfordulás esetén mennyi a maximálisan felsorolandó név. A tárgy meghatározása a regesztánál elmaradhat, bár a legtöbb regesztázási utasítás mégis szerepelteti ezt a rovatot is. Előnye, hogy meggyorsítja a kutatásnál a nem szükséges iratok kiszűrését. Az irattani jelleg meghatározása a regesztánál lényegesen bővebb, mint a jegyzéknél vagy a lajstromnál. A megadandó adatokat a munkautasításban kell szerepeltetni, mert a regesztázandó irat jellege határozza meg az itt felsorolásra kerülő információkat. Néhány, a jelleg meghatározásánál számba jöhető irattani jegy: az irat anyaga (papír, hártya), alakja (kötet, füzet, ív, lap, tekercs stb.), az írószer (tinta, írógép, nyomtatás, kőnyomat stb.), az irat mérete, nyelve, az iraton szereplő ügyviteli, levéltári feljegyzések (kancelláriai feljegyzés, ellenjegyzés, iratmellékleti jelzés, régi jelzet stb.). Az „irat tárgya” (tartalma) rovat adja a regeszta analitikus jellegét. Az irat típusától függ ennek a rovatnak a kitöltése, ez határozza meg, hogy milyen jellegű információkat kell tartalmaznia. Más a regeszta egy középkori oklevél, egy jegyzőkönyv, egy perirat, egy számla, egy térkép vagy terv esetén. A tartalomba sokszor nem kerül bele minden személy- és helynév, műtárgy, ilyen esetben a regeszta után soroljuk fel a kimaradtakat. Megjegyzendő, hogy a munkautasítás előírhatja minden személy- és helynév, valamint műtárgy külön felsorolását. Nagyon nagy mennyiségű névanyag kritikussá teheti a regeszta készítését. Ez esetben is általában a regesztázási munkautasításban rögzítik, hogy mennyi a maximálisan felsorolandó név. Az előbbiekben ismertetett két darabszintű segédlet, a jegyzék és a lajstrom az iratanyag rendjét követve készül. A regesztára ez nem jellemző. Természetesen követheti az irat rendjét, például térképeknél, de például a középkori oklevelek regesztázási sorrendje nem követi feltétlenül a felállított levéltári rendet, bár a cél végül a teljes anyag regesztázása. A regeszta - mint a kutatást, a tájékozódást a legmélyebb szinten elősegítő levéltári segédlet - a legfontosabb információt hordozó, leginkább kutatott iratokhoz készül. Néhány esetben egy levéltári egység minden darabjához készítenek regesztát, általában azonban csak az irategyüttes legfontosabb darabjaihoz, azaz válogatva az
