Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
480 ■ 5. Levéltártan kap, amely a főcsoport római számával együtt a fond törzsszámát alkotja. A NKÖM- rendelet szerint az ajánlás előírásai a fondfőcsoportok alapján történő rendszerezésre csak a területi általános (fővárosi és megyei) levéltárak számára kötelezőek, a települési önkormányzati levéltárak esetében csak útmutatóként szolgálnak. Mint ahogy korábban említettük, a Magyar Országos Levéltár 1945 előtti anyagában az ún. szekciórendszert alkalmazzák, az állami szaklevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak anyaga pedig saját rendszer szerint tagozódik. A fondok kialakításakor egyes esetekben a pertinencia elve felülírja a proveni- enciát. Például az 1836 és 1872 között lefolyt úrbéri perek iratait nem annak a bíróságnak az anyagába kell beosztani, ahol a per elindult, hanem egységesen az 1856-ban felállított úrbéri törvényszékek fondjaiba. Alapszintű rendezésnél esetenként praktikus megoldást jelent a kis terjedelmű fondok és fondtöredékek gyűjteményes fondba való összevonása. Ilyen esetekben a fondokból és a fondtöredékekből állagok lesznek. Működő szerv iratait nem lehet gyűjteményes fondba sorolni. A gyűjteményes fondokat nem a szervetlen gyűjtemények közé, hanem abba a főcsoportba kell elhelyezni, ahová az eredeti fondok vagy fondtöredékek tartoznak. A túltagolás elkerülése végett a megyék és városok folyamatosan működő szakhivatalainak iratait célszerű egészében abba az alperiódusba besorolni, amelyben az illető szerv a működését megkezdte. Ugyancsak a felesleges tagolás megakadályozását szolgálja az érvényes fondszerkesztési ajánlás azon megengedő passzusa, amely lehetőséget ad a városi iratanyagban különböző jogelőd és jogutód fondképzők levéltárainak összevonására. Az összevonást két esetben célszerű végrehajtani: ha a jogállási szint a feudális és kapitalista korban egymásnak megfelelő volt (szabad királyi város - törvényhatósági jogú város; mezőváros - rendezett tanácsú város), illetve ugyanez a lehetőség alkalmazható, ha a község mezővárossá, majd törvény- hatósági jogú várossá fejlődött. Ebben az esetben a jogelőd község iratai és a mezőváros levéltára a jogutód törvényhatósági jogú város levéltárába vonhatók össze. Fordított esetben, ha a település a feudális korban mezőváros volt, 1871-től pedig nagyközség, a mezőváros levéltára nem csatolható a község iratanyagához. A kisközségek iratai állagonként az adott körjegyzőség fondjába illesztendők. A telekkönyvi nyilvántartások kezelése kezdetben a királyi törvényszékek, majd 1912-től a járásbíróság feladata volt. Mivel az átadáskor az egyes betéteket nem zárták le, célszerű a régebbi és újabb sorozatokat egyaránt a járásbíróságoknál elhelyezni. Ha egy középiskola iratanyaga meghaladja a fél iratfolyómétert, a tan- testületi jegyzőkönyvek, az ügyviteli iratok, az anyakönyvek elkülönítésével célszerű állagokat kialakítani. Bizonyos korszakokban az iskoláknál gyakoriak az átszervezések és összevonások. A jogelőd-jogutód intézmények irataiból egy fond alakítandó ki, míg a korábban önálló, beolvasztott intézmény fondja a fúzió időpontjában lezárandó, önálló fondot képez. A gyakori átalakulások, fúziók, beolvadások miatt a vállalati iratok alapszintű rendezése nem kevés problémát vet fel. Ha valamely vállalat más vállalatokat fel
